A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG A PROLETÁRDIKTATÚRA ELLEN ÉS AZ ELLENFORRADALOM FELÜLKEREKEDÉSÉÉRT (1919) ORBÁN SÁNDOR Marxista történetírásunk új, helyes megvilágításba helyezte 1919-et, a rágalmakat visszaverte, a ferdítéseket kiigazította. Nem egy részlet- kérdés megfelelésével vagyunk azonban mindmáig adósak. Ilyen, az egyház tényleges helyzetének, politikai tevékenységének eddig elmulasztott bemutatása is. E feladatot különösképpen rója ránk az a körülmény, hogy az ellenforradalmi rendszer, mindenekelőtt az egyház, negyedszázadon át nem is szólt 1919-ről anélkül, hogy rágalmait újra, meg újra szerte ne fröcskölje sajtóban, iskoláiban és szószékein. Mi történt valójában 1919-ben az egyházzal és mit tett az egyház? E rövid tanulmány, mint az már címéből is kiderül, távolról sem a teljesség igényével kíséreli meg a válaszadást erre a kérdésre, különösen pedig nem az ideológiai tevékenység vonatkozásában. Sőt, részben még a címben jelzetteknél is kevesebbet mond, mert még megközelítően sem mutatja be mindazt, amely az adott időszakban az esztergomi érsekség, vagy akár csak egyházmegye területén az egyházban történt. Mindezt nemcsak azért, mert terjedelmi korlátozások parancsolják leszűkíteni a vizsgálódást, hanem, mert 1919-ben (a Tanácsköztársaság fennállása előtt és után is), a hadi események és velük kapcsolatban a tényleges ország határok változása folytán alig lehet beszélni állandó és körülhatárolható teljes esztergomi érsekségről, vagy akár egyházmegyéről. Ugyanakkor többet is felölel e tanulmány a címben jelzetteknél Az esztergomi érsekség, egyházmegye legkevésbé élhetett különéletet a többi magyarországi érsekségtől, egyházmegyétől. Az esztergomi érsek első főpapja, „prímása” volt a magyar katolikus egyháznak, ennélfogva tevékenysége is kiterjedt az egész hierarchiára. Sőt nem is csak egyházi, de hagyományosan olyan közjogi funkciókat is viselt, melyek egyenesen megkövetelték, hogy országos jelentőségű politikai dolgokban is hallassa hangját. Ilyenképpen Esztergom nemcsak az egyház élén álló prímásérsek, de az ország „első közjogi méltóságának” székhelyét is jelentette. Jelen esetben mindez azzal a következménnyel jár, hogy Esztergomról szólván, többnyire az egyház egészét értjük. A téma belső lehetőségei és a szűkösség folytán tehát e tanulmány csak adalékul és remélhetőleg folytatásra számítható alapul szolgál a címben jelzettekhez, illetve azok további kutatásához. 101
