A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
Megállapítást nyert, hogy esztergom—párkányi harcokban a Vörös Hadsereg hadizsákmánya a következő volt: 6 olasz géppuska 200 acél sisak 600 gázálarc 1 gépágyú 15 öszvér. Komárom és Esztergom Tanácsköztársaság alatti katonai szerepének e rövid összefoglalása is bizonyítéka a proletárkatonák hősiességének, forradalmi szellemének és kezdeményező képességének. A felsőbb katonai vezetés tudta és beleegyezése nélkül végrehajtott komáromi és esztergom—párkányi vállalkozásokat nem lehet egy polgári hadsereg fegyelmi és harcászati fokmérőjével mérni. Értékelésükhöz a Vörös Hadsereg harcosait eltöltő forradalmi lelkesedés megértése és figyelembevétele szükséges. Ennek figyelembevételével és az átkelési kísérletek előzőkben ismertetett hadműveleti vonatkozásait tekintve a komáromi és az esztergom— párkányi vállalkozásokat az 1919-es magyar Vörös Hadsereg történetében jelentős hadieseményekként kell számontartani. A komáromi és esztergomi támadásokat értékelve, messzemenő következtetések és történelmi tanulságok megállapítása lehetséges. Mindkét merész és egyéni kezdeményezésből származó vállalkozás közös eredője a kommunisták vezette magyar munkásosztály őszinte, lelkes hazaszeretete. Az az érzés, amely nem irányult idegen népek leigázására, vagy más országok gazdasági erőforrásainak megszerzésére és amely sohasem ment túl a magyar forradalmi munkásosztály uralmának és élet- érdekeinek védelmén. Ez a tiszta, magas erkölcsi értékű emberi érzés fűtötte a kommunistákat, munkásokat és vöröskatonákat, akik a proletárinternacionalizmus eszméjétől vezetve nem sajnálták kockára tenni életüket a proletárhaza védelmében. A Magyar Tanácsköztársaság tragikusan rövid, 133 napos uralma alatt egy percre sem került szembe ezekkel a szent eszmékkel. Horthy fasiszta ellenforradalmi rendszere pedig, amely kiütötte a fegyvert a hazáját védő vöröskatona kezéből, mégis szívesen alkalmazta demagóg jelszavai között a magyar kommunistákra és vöröskatonákra a „hazátlan bitang” jelzőt. Azokra, akik életüket kockáztatták és ha kellett, feláldozták a magyar dolgozó társadalom országa, földje és jövője védelmében. Ugyanakkor az ellenforradalmi rendszer úri banditái és kormányzati rendszere saját nagytőkés osztályérdekei, a nagybirtok és a nagybankok profitja érdekében cinikusan belenyugodott azoknak a területeknek az elvesztésébe, amelyek megtartásáért a magyar vöröskatona harcolt. Ezek után pedig nyugodt lelkiismerettel lehet feltenni a kérdést: Ki volt ebben az országban a hazátlan bitang ? Az, aki fegyveresen védelmezte a hazát, vagy pedig, aki osztályérdekei kedvéért azután is számos 7* VÁROSi E99
