Emlék-könyv az esztergomi főtemplom 1856-diki augustushó 31-dik napján (1856)

Történetiek - 13. A mostani főtemplom

4G

telet ismét visszamegy oda, honnét 1543-ban, tehát már háromszáznál több esztendő óta eltávozni kénytelen volt. Adja az Ur Isten, kinek végnélküli irgalmasságától függ az emberi élet határa, hogy e templom egészen teljesen bevégeztessék! Addig pedig örvendjünk azon, hogy a helyen, hol atyáink imádák Istent, ismét megszólamlottak a dicsérő énekek Isten imádására, megdicsőült szentjeinek tiszteletére, s a hívek lelki üdvösségére, s áldozat mutattatik be Istennek, kinek dicséret és dicsőség mindörökké.

Ennyi viszontagságok közepeit ime ismét fölujul Esztergom vára. Mennyire szerencsések vagyunk mi, hogy e napot, mely után sóvárogtak atyáink, megértük. Mit Vár- day Pál után, ki 1543-ban hagyá el a várat, a Nagyszombatban székelő érsekek, különösen Oláh, Kutasy, Forgács, Pázmány, Lósy, Lippay Szelepcsényi és Szécsé- nyi nagy érsekeink annyira óhajtottak, Isten ime megadta. Vigasztalódva nézünk vissza a múlt időkre; mert noha sok viszontagság érte e helyet: Isten még sem fordítá el e helytől irgalmasságának szemeit. A keresztény hit