Emlék-könyv az esztergomi főtemplom 1856-diki augustushó 31-dik napján (1856)
Történetiek - 11. Török iga
35 vezi; mert hajdan e napon Istennek egyszülött fia, az örök Ige, a boldogságos Szűz méhének áldott gyümölesévé lévén, mintegy beleoltatott az emberi nemzet fájába, hogy az emberi nemzet megnemesüljön, s Krisztus Urunk által örökéletre méltó gyümölcsöket teremjen. Nagy lelki örömmel járt ide a nép Istent imádni, Máriát dicsérni és pártfogásáért esedezni. Itt önték ki háladatos szivök köszönetét, itt tárák föl bús szivök fájdalmát őseink, mert tudták, hogy Mária a bűnösök oltalma, s a szomorúak vigasztalója. §. 11. Törők iga. De nem sokára eljöttek Esztergom várára , főtemplomára s a Bakács-kápolnára a szomorúság napjai. A fény elhomályosodott, szétszórattak a főtemplom kövei, az Ur átadá az ellenség kezébe a vár erősség tornyait. Megszűnt e helyen a Krisztus Urunkat magasztaló ének; Nagyasszonyunk tiszteletére nem mondattak zsolozsmák; sz István szülőföldjét pogány lábak tapodák, s a szegény 3*
