Emlék-könyv az esztergomi főtemplom 1856-diki augustushó 31-dik napján (1856)

Történetiek - 7. A keresztes hadak vitézei Esztergomban

22

vendég-szeretetet: hanem mivel száraz utón igen sok nehézséggel kell vala küzdeniük. Mire a szent földre jöttek: egészen kifáradtak, eleségek elfogyott, marháik eldöglöttek, s igen keveset árthattak az ellenségnek. Más utat vettek tehát, tudniillik a tengeri utat. Magok magyar őseink is II. András király vezérlése alatt 1217-ben lementek Dalmácziá- ba, s az olasz-tengerre szálltak, s a tengeren járók csillagának, a boldogságos Szűznek segítségében bizván, szent énekeket énekelve hajókáztak oda, hol az Ur Jézus született, s érettünk meghalt.

Erős reménység, élőhit s lángoló szeretet ébreszté buzgó őseinket arra, hogy a szent földre menjenek. Akkor nem rettentek vissza Krisztus tiszteletéibe, s a keresztény testvérek megsegítésére annyira fáradozni. Az idők változtak. Most az Ur kínszenvedésének emlékét különösen a keresztuti aj tatosságnál veszszük eszünkbe nagy héten, sőt az egész nagy böjt alatt. Minél kisebb fáradságba, mely őseink utazására nézve semmi, kerül ezen keresztut meglátogatása: annál nagyobb szorgalommal s annál nagyobb buzgósággal jelenjünk meg azon.