100 éve született Dr. Bense Imre - Kolos füzetek

Schleifel Mátyás. A Belvárosi temetőben levő sírján ott a rá legjobban jellemző mondat: „a szegények orvosa”. 1875. december 16-án született. Kihasználva módos édesapja („a Fürdő-vendéglő ritka becsületességű bérlője és vendéglőse”) által nyújtott anyagi lehetőségeket az átlagosnál jóval hosszabb ideig élte a medikusok életét... 1914- ben kapott diplomát. 1 évvel később már egy csehországi hadifogolytábor katonaorvosa lett. A katonai szolgálat után a Kossuth utcai rendelőjében fogadta és gyógyította a rászoruló betegeket. Nappal és éjjel, esőben és hóban, bármikor ment a hívásokra. „Késő öregkoráig (már városi tisztiorvosként és kényszerű agglegénysorban) ő volt az, aki mindig kapható volt ügyeletre.”

Bense Imre így emlékezett vissza a szegények orvosára:

„Mindig kalucsnibanjárt. A háború után még száraz időben is, mert nem volt egy ép cipője. Egyszer összetalálkoztam vele, amikor épp a Szenttamásra caplatott fólfele. Elkéne Matyi bácsinak egy autó - mondtam neki. El ám! de, legalább egyjó kalucsni! - felelte ő ismert, mindig optimista derűjével.”

Takács János, a legendás „szíves Takács” Zala- tárnokon született 1901. január 2-án és 1927. október 1-én kapta meg orvosi diplomáját. 1935. szeptember 7-én jött Esztergomba és nyitott rendelőt a Budapesti út és a Horánszky út sarkán. 40 éven át volt Flippokratész papja. Körzetében az utóda Szállási Árpád lett, aki így emlékezett meg róla:

...’Az áldott emlékű Takács János bácsi körzetét kaptam meg. Öt korábbról is ismertem, mint ’szíves Takácsot’. Valóban értett a kardiológiához. Különben igazi medicus universalis volt, Hippok- ratész papja, az utolsók közül való. Agglegényként nem lévén családja, a körzetét tekintette annak. Kezdetben többször találkoztunk közös betegeinknél. Mindig szabadkozott, holott én csak hálás lehettem neki. Sokat tanultam tőle. Ha körzeti orvosról írnék regényt, biztosan róla mintáznám meg

4