100 éve született Dr. Bense Imre - Kolos füzetek
Akkoriban csak úgy engedték a nősülést az alorvosnak, ha a kórház területén lakik. Ott is laktunk a belgyógyászaton egy átalakított kórteremben. A háború legnehezebb napjait a Gyerekosztály alagsorában vészeltük át. Amikor Muki bácsit elvitték katonának édesapa volt egész hónapban az ügyeletes Az ő derűje a betegekre is átragadt. Amikor leültek mellé még tele voltak panasszal, mire felálltak már jobban érezték magukat. Honnan volt a hihetetlen munkabírása és derűje? Részben genetikus adottság lehetett, de olyan volt a jelleme, hogy ugyanolyan lelkesedéssel, gondossággal kezelte a betegeket egész életében Manapság, amikor már a fiatalok kiégéséről is beszélünk, akkor én egy olyan mintát láttam, mint az édesapámé, aki csodálatos orvos és ember volt, akitől rengeteget kaptam. Mi gyerekek, azért nem éreztük, hogy egész nap távol volt, mert mikor hazajött, akkor 100 százalékig a miénk volt. Nem vonult félre pihenni, leült közénk, együtt ettünk, beszélgettünk. Halála előtt 2 héttel még látott el beteget. Megmaradt a feljegyzése a betegről. Rendkívüli precizitással leírta mit észlelt, és ha nem javulna, mit tervez vele a továbbiakban. 2 nappal a halála előtt Leel-Ossy professzor úr volt nála. Pezsgőt bontottunk és ők ketten valami görög idézetről beszélgettek teljes szellemi frissességben. 1 nap múlva hirtelen változott meg az állapota. Édesanyám akkor már mindent az ő szobájában csinált és éppen vasalt, amikor észrevette, hogy furcsán néz rá. Meg is kérdezte: - Imriském mit nézel? Azt mondta: „a legszebbet”. Dr. Beme Katalin 16
