110 éve született Dr. Rainer János - Kolos füzetek
AZ ESZTERGOMI BELGYÓGYÁSZAT TÖRTÉNETE - DR. RAJNERJÁNOS Bár Esztergom egészségügyét Szent Istvánig lehet visszavezetni, az önálló belgyógyászat története dr. Rajner Jánoshoz köthető. Közvetlen elődje dr. Vándor Ödön, Esztergomban született és Gönczy Béla évfolyamtársa, leghívebb munkatársa volt. Ahhoz, 0 hogy Gönczy Béla, a Kolos Kórház első igazgatója, a XX. század egyik legjelentősebb helyi orvosa lett, Vándor Ödön jelentősen hozzájárult. Főnöke határozott, lényegre törő, céltudatos egyéniség volt, Vándor Ödönt a szorgalom, az aprólékos tudás és a szeretet jellemezte. Amikor a Város vezetésének 1932 végén bejelentette végleges nyugdíjba vonulásának szándékát a városatyák szükségesnek érezték, hogy 1933. január 30-i ülésükön Vándor Ödön (1867-1933) „Végül igaz elismeréssel emlékezik meg a város szolgálatában kifejtett hosszú és odaadó szolgálatáról, melyet mindenkor a szív, a gondosság és az embertársak szeretete vezetett, és amelyet a városi közkórháznak, valamint a közegészségügy érdekeinek szentelt. Ezért elhatározza, hogy érdemes tevékenységét elismerésül jegyzőkönyvbe megörökíti, és Isten áldását kéri további tevékenységeire Rajner János, aki 1928-ban kezdte meggyógyító munkáját Esztergomban, még dolgozhatott vele. A betegeskedő Vándort elismerést kiváltóan helyettesítette, és 1932-ben már tb. kórházi főorvossá nevezték ki. Vándor Ödön 1933. február 11-én elhunyt. A belvárosi temetőben a sírnál Rajner János mondott megható búcsúbeszédet. Míg Vándor Ödön nevét az esztergomiak lassan, fokozatosan elfelejtették, utóda a legendás „Muki bácsi” ma is elevenen él az esztergomiak emlékezetében. Azt viszont kevesen tudják, honnan a szeretetet bizonyító kedves becenév. Jánosként védőszentjének Nepomuki Szent Jánost tartotta. (Nepomuki Szent János a gyónási titok mártírja, a hajósok, a halászok, vízimolnárok fohászkodtak hozzá egykoron, Csehország védőszentje) Ma már kideríthetetlen ki ragasztotta rá a „Muki” nevet, de gyakorlatilag az egész város így ismerte. jegyzőkönyvben örökítsék meg érdemeit és köszönetüket fejezzék ki: 2
