Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)
15 kifogtak hamvába holt városuk feltámasztásának* Poraiból a Táros hamar újjá is éledt. A Budára költözött IV. Béla királyt azonban legmélyebb szálai mégis Ssztergoohoz fázták: 127o-ben, rógakaratához képest a - mai esztergomi Oregtemploa helyén állt - régi tarén oes kolostor templomában temették el. A király sírkövét, mint Bonfini feljegyzi, a következő latinnyelvú vers, - az első magyar földön Irt, ismeretes hexameter - ékítette: ■ária-oltáron, nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg, - örvendjenek ők az egeknek! Míg leüetett, ált trónja felett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan. /Seréb László fordítása/ Ismeretlen sirja valahol a mai Bottyán-utca s a Pór Ante.1 tér között várja a jövő század régészét a hamvai kegyeletes feltalálását. IV. 1256 után... 1257 tavaszán frissen oltott mész, frissen vetett tégla, frissen fejtett kő, frissen vakolt habarcs szaga töltötte el a -ouváros éledő utcáit. Esztergom újból város lett, noha fővárcc lángját az új: Buda vára és városa véglegesen elhódította már. /lázadt is aztán ebből egy háromszáz ötvenéves per e egy széké >— dj-ékra vonatkozó perirat!/ De feltámadtak újból a híres esztergomi vásárok.1®/ Hézzünk meg egy Ilyen esztergomi sokadalmat, az 123o-as • k táján! Dorog felől, a budai országúton jövet, már a városfalai előtt óriás porfelleg fogad. Paripák, igás és hátaslovak,szer■-
