Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)
Ami Esztergomban a XVIII. századi újjáépítés emléke — az esztergomi barokk s az esztergomi rokokó —, azt is javarészben ennek az esztergomi, városi polgárságnak köszönhetjük. Az egyház, az érseki Viziváros, az egykori Jezsuitatemplom építészetileg igen jelentős alakításán kívül, lényegében kimaradt e XVIII. századi városépítésből. Ennek egyik oka az, hogy az 1683-ban a törököktől visszaszerzett esztergomi várat Mária Terézia csak 1763-ban adja vissza Bar- kóczy prímásnak. A másik: a török elől Nagyszombatba, il- letve Pozsonyba menekült primácia, illetve káptalan száznegyven évig nem sietett visszaköltözni egykori székvárosába, a török által felprédáit Esztergomba. Amíg — például — Egerbe, alig egy évtizeddel a török kiűzése után, már visszaköltözik az egri püspökség s megépíti egyik legszebb városunkat, a barokk Egert, addig Esztergom éppen 140 évig vár arra, hogy a prímás és káptalan visszaköltözzék. A rendi országgyűléseknek csak harmadik határozatára enged 1820- ban Rudnay Sándor prímás, amikor otthagyja a fejedelmi fényű pozsonyi rezidenciát s 1822-ben elhelyezi az esztergomi Bazilika alapkövét. S ezzel kezdetét veszi a múlt század első felének legnagyobb munkamozgósítással járó hazai építkezése, az esztergomi nagy egyházi építkezések korszaka19. A város újkori történetének jelentős határköve az 1895. év. Ekkor egyesül, ekkor válik egységes várossá Esztergom szabad királyi város, Esztergom érseki város (Viziváros), Szenttamás és Szentgyörgymező község20. 15
