Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
1249-re már nagy ütemben épült a királyság új székhelye: a budai vár. 1256-ra az esztergomi polgárok és a káptalan súrlódásai miatt tűrhetetlenné vált az esztergomi városi polgárok várbeli helyzete. A király 1256 decemberében visszaköltöztette a latinusokat a Vártól távolabb eső régi városukba — a mai esztergomi Belváros területére —, s megismételve a várbeli királyi palotára tett 1249. évi adományát, immár az egész Várhegyet véglegesen Esztergom érsekének adományozta. Ettől fogva, egészen a török időkig, ez az esztergom- vári királyi várpalota vált az érsekek rezidenciájává. Az 1256. december 17-én kelt oklevél, Esztergom második megalapításának emléke, ekként sorolja fel az esztergomi Várhegy épületeit: Elsőként az érseki palotát, majd annak déli végéhez ízülő, régi, kopár sziklára épült királyi palotát, az érseki kápolnául szolgáló Szent István vértanú kápolnát; ettől északra az említett érseki palotáig terjedő tornyokat, a monostort, vagyis a káptalan házát körülvevő temetőt; azután azokat a kőházakat (pallacia), amelyeket a polgárok 1249—1256 között a Vár északi oldalán építettek; végül a katedrálist, vagyis a Szent Adalbert-főtemplomot, amely a tájolás kiindulópontja s a Várhegy centruma. A déli palota 1934—38-ban feltárt részletei azt mutatják, hogy az épület későbbi, immár gótikus átépítésének korszaka a XIV. századra esik; így meglehet, hogy az érsek végleges átköltözése a régebbi, északi kúriából az 1249—56 között megszerzett egykori királyi palotába talán csak Telegdi Csanád érseksége idején (1330—49) ment végbe. A régi érseki kúria az érsekség használatában maradt a XIII XIV. század után, tehát akkor is, amikor az érsekek már rendszeresen az egykori királyi palotát lakták. Rezidenciául később csupán a XV. század végén, egy ízben használták. 1498—1500-ban Ba- kócz Tamás érsek lett a lakója ennek az épületnek, mégpedig azért, mert Beatrix özvegy királyné, még Estei Hippolit érsek meghívására, az esztergomi Vár déli végén álló érseki kastélyban rendezte be udvarát. Bakócz kétségtelenül jelentősebb átépítéseket hajtott végre a régi érseki házon. Ennek nemcsak 1499-ből írott nyomát, de archeológiái emlékeit is megtaláltuk. Széless György kézirata emlékezik meg az épület homlokzatának márványból faragott két angyalszobráról — ezek még 1762-ben megvoltak —, valamint a kapubejáratnak Bakócz jelmondatát viselő feliratáról: „Dominus 84
