Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
venöt marhát. Itt is megölnek egy érseki jobbágyot, s a Pós nevű jobbágyot fogolyként elhurcolják. De nemcsak az érseki javakat károsítják, elfoglalják a későbbi Balassák őseinek javaiból — saját közvetlen rokonaiktól — Kékkő és Gyarmat várát is. Garázdálkodásuknak e Balassa-elődök egyike, Demeter mester, zólyomi ispán vet véget, 1290-ben. 1297-re aztán — a fegyveres beavatkozásra mind Ugrin, mind testvérei megtörtek, s újra királyhűségre tértek. Igyekeztek az érsekséggel is kiegyezni, s 1299-ben már éppen Demeter mesternek, III. Endre hadvezérének zászlai alatt — a király ellensége, Csák Máté ellen harcoltak, íme, egy közjáték az oligarchia aranykorából! De lapozzunk most vissza a magyar történet évkönyveiben! Géza nagyfejedelem és Szent Adalbert A kalandozások korának alkonyátjelző 955. évi lech-mezei vereség intelem volt a magyarság számára: vagy hozzáigazodik a feudális Európa társadalmi rendjéhez, vagy ragaszkodik a maradibb törzsközösségi társadalomhoz, s akkor a nyugat-európai népek együttes támadásának súlya alatt menthetetlenül összeroppan. A társadalom - véres áldozatokat is követelő — átszervezését Géza végezte el. A központi fekvésű Székesfehérvár után új, Duna menti, az északi, keleti és nyugati úthálózatba illeszkedő, Nyugat felé tekintő székhely kellett. Ezt kereste és találta meg Esztergomban Géza fejedelem. 973 húsvétján a Sankt Gallen-i Bruno püspök által megkeresztelt Géza nagyfejedelem már innen küldte Ottó császárhoz Quedlin- burgba tizenkét magyar főemberből álló követségét. És ezzel a 973. évi quedlinburgi követjárással, annak politikai háttérjátékával mintegy tetten érjük a magyar államiság és a magyar kereszténység Esztergomban végbement keletkezését. Ottó császár már 972-ben mind a pogány Meskó lengyel fejedelmet, mind — az akkor még pogány — Gézát („Stephanos” néven a magyarok „királyát”) — meghívta a Quedlinburgban tartandó nemzetközi fejedelmi összejövetelre. Géza nagyfejedelem e hírre közölte áttérési szándékát, ezért 972 őszén a császár által — Piligrim 52
