Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
Marcus Aurelius korában is ujjat húztak Rómával, a II. századtól egyre népesebb településeket alkottak a Börzsöny tájékán és a mai Dél-Szlovákia területén. (Nyelvtudósaink a Nyitra, Vág, Ipoly és Garam nevét ógermán eredetűnek vélik.) Az Esztergom környéki lelőhelyekről a magyar honfoglalás előtti időből az avarok két és fél évszázados uralmának (568—792) számos nagyszerű emléke került elő. Az 1950-es és 1960-as években Fettich Nándor és Kralovánszky Alán gazdag késő avar temetőt tárt fel a Pilismarót és Esztergom között fekvő basaharci lapályon. (Dömösről néhány díszes avar bronzveret került az esztergomi Balassa Múzeumba.) Az avar birodalmat a kelet felé terjeszkedő frank császár, Nagy Károly 792— 800 körüli hadjáratai semmisítették meg. Ez idő tájt (egyes írók szerint azonban már a VI. században) megindult a szlávság erőteljesebb pannóniai beáramlása. Népük testébe ékelődött az avarság; alighanem ők szakították ketté a szlávság egyik ágát, tudniillik a déli horvátokat s az északra nyomott mai szlovákok őseit. A IX. század végi magyar honfoglalás Esztergomot feltehetőleg gyéren lakott dunai átkelőhelyként találta. E korból származó leleteink, így a város mai területén 1955—1956-ban feltárt Kovácsi nevű, honfoglalás és Árpád-kori településnek s kéttornyú román kori plébániatemplomának régészeti leletanyaga a zalavári régészeti emlékek rokonai; X. századi avar— magyar kölcsönhatást mutatnak. A közeli Basaharc avarjai — sírleleteik szerint — megérték a magyar honfoglalás korát. Esztergomból és környékéről (Dömös, Szob, Dorog, Bajót, Let- kés, Ipolytölgyes, Neszmély, Lábatlan, Környe, Bátorkeszi) származó számos honfoglalás kori magyar sírleletünk kétségtelenné teszi azt, hogy Esztergom vidékét, a Dunának mindkét partját a magyar honfoglalásnak már az első hulláma elözönlötte s véglegesen megszállta. Éppen ezért — a Duna mind két partjának honfoglalás kori magyar megszállása okán — magát Esztergomot sem szakíthatjuk ki a honfoglalás korának e bal és jobb parti dunai tájából. A Duna e várost nemhogy elvágta volna attól, ellenkezőleg, még inkább összekötötte a Dunától északra eső tájjal. Innen már Géza fejedelem korában megszervezték a nyitrai du- kátust (hercegséget). A mindenkori Árpád-házi — ifjabb királyoknak volt ez a hercegsége, amelynek fővárosa, Nyitra - a mai 35
