Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
dott az esztergomi érsekek kora középkori palotája is, a máig meglévő várkút szomszédságában. Mint említettem, Esztergom vidékét, a Garam-torkolatot, Marcus Aurelius Antoninus, a rómaiak filozófus császára jegyezte el az írott történelemmel. A Felvidéket megszálló germán törzsek - kvádok, svévek, markomannok — ugyanis 170 és 180 között a Garam és az Ipoly völgyén át általános támadásba mentek át a birodalom fiatárát alkotó Duna-vonal ellen. Marcus Aurelius hét ízben viselt ellenük hadjáratot, míg végül is a germán törzseket sikerült saját területükön, a Duna bal partján megtörnie. Mozgalmas élet folyt akkortájt az esztergomi Duna-part római táboraiban és őrtornyaiban! Az erődítmények — amelyeknek végleges kiépítése azonban csak a IV. században következett be — nem csupán a légióknak adtak menedéket. Egy évtizeden át maga a filozófus császár is ezen a vidéken táborozott. A fegyvernyugvás röpke óráiban itt, az esztergomi Duna-parton s a Garam partján születtek meg az ókori sztoikus gondolkodás legszebb vallomásai: Marcus Aurelius Elmélkedései. Ezen a tizenkét könyvbe foglalt remekművön kívül Marcus Aurelius Esztergom- vidéki hadjáratait örökíti meg az a III. században emelt emlékoszlop is, amely ma is áll a római Piazza Colonnán. Egyik domborműve a császár germánok elleni hadjáratának az Esztergomhoz közel eső Magyar-Szölgyén (Szőgyén) mellett vívott döntő ütközetét örökíti meg. De álljunk meg itt egy pillanatra! Eladd mondjam el — részben Cassius Dio (150—229) római történetíró, részben a keresztény martirológiai irodalom nyomán — ennek a Garam menti csatának s egyik római légionistájának legendás, novellaszámba menő történetét! Egyszer, a Garam torokkal szemben — egy feldöntött Szent Donát-szobor torzója mellett heverészve — gondoltam végig halandó és halott emberek halhatatlan legendáinak különös, majd kétezer esztendős ívét. Mintha csak a csodaszép felső-dunai táj szólalt volna meg. Csend volt. S ilyenkor szólalnak meg a kövek. Marcus Aurelius császár 174-ben odahagyta Rómát, s maga jött erre a Duna és Garam menti tájra, hogy kezébe vegye légiói vezetését, és leszámoljon az ógermán betolakodókkal. 1 74 forró augusztusában került sor az ütközetre. A germán kvádok számbeli túlsúlyban voltak. A rómaiakat ügyes csellel olyan 30
