Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az esztergomi vár középkori műemlékei, gyűjteményei
A Vármúzeum barokk kori földszintjéről kilépőben, egy kisméretű teremben azokat az emlékeket gyűjtötték össze, amelyek a régi Szent Adalbert-templom egykori híres díszkapujából, a Szépkapuból megmaradtak. A helyiség központjában a díszkapunak, a Porta speciosának kicsinyített mását látjuk. Ezt egy XVIII. századi festmény s néhány megmaradt kőemlék alapján Deéd-Dex Ferenc festőművész-restaurátor állította össze 1938-ban. Sajnos, a XII. század végi díszkapu páratlan szépségéről alig néhány, súlyosan rongált töredék tanúskodik. Megmaradt az egyik kapuőrző oroszlán torzója, a kapuhomlokzat egyik sas-szobrának töredéke, s a kapu oldalsó képmezejének egyik pompás faragású fejreliefje. A belső díszítményekből néhány kisebb oszlopfő s az érseki trón egyik inkrusztált színes márványbetétes karfája maradt meg. A Porta speciosa — a Szépkapu - ívmezejének megsemmisült ábrázolása — az egykorú festmény szerint — I. István király országfelajánlását jelenítette meg. A jelenet alatt: vára előtt III. Béla király, főtemploma előtt Jób érsek a főtemplom XII. század végi két helyreállítója - térdel. A díszkapu faragástechnikája bizáncias jellegű. Az Árpádok korának magyar építészei és kőfaragói már bőségesen használták a gerecsei vörös márványt. A kőfaragók vörös márvány alapba illesztették bele az egyes alakoknak más és más színű kőanyagból kifaragott reliefjeit, s ezzel páratlanul élénk színhatást értek el. Dercsényi Dezső a díszkapu feliratának szövegzőjét Péter mesterben, történetírásunk Anonymusában vélte megtalálni, míg magának a díszkapunak művészi megformálását a párizsi Notre-Dame székesegyház Szent Anna-kapujával hozta összefüggésbe. Az itt kiállított tárgyak közül különös figyelmet érdemel az a timpanontöredék, amely a díszkaput jellemző faragástechnika stílusában készült, s vagy a Szent Adalbert-bazilika egy másik kapudísze, vagy a Szent István vértanú templomának ívmezeje lehetett. A szobormű színes kőbetétei kiestek, így csak a bemélyített vörös márvány alap kontúrjaiból lehet következtetni az ábrázolás tárgyára. (Ez valószínűleg Krisztus, Szűz Mária, Keresztelő János és két kerub alakja volt.) A Vármúzeum értékes építészeti és művészettörténeti anyagát szervesen egészíti ki a szabadtéri kőtár. Az itt látható kőemlékek gazdag sorából néhány műremeket meg kell említenünk. A Szent Adalbert-bazilika első, XI. századi építési periódusának monumentális korai oszlopfői elsősorban méreteikkel nyűgözik le a nézőt. A XI. századi, innen származó faragványok sorozatát a XII. század 242
