Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
A középkori Esztergom szerepe a magyar művelődéstörténetben
Esztergom szerepe a magyar művelődéstörténet korai századaiban országos, olykor nemzetközi jelentőségű volt. Magyarország középső részén a tatár és török hadjáratok miatt alig maradt fenn középkori épület. Esztergom építészettörténeti maradványai még töredékesen is azért értékesek, mert az elpusztított, hajdani gazdagságot érzékeltetik. Egyházi kincstára, könyv- és levéltára számos régi emlékünket, műkincsünket mentette meg. És amíg a budai királyi székhelyen őrzött kincstár, középkori uralkodóink ottani bibliotékája, Buda királyi és városi levéltára a mohácsi vészt követő századokban elpusztult, Esztergom egyházi műkincseinek egy részét s az egyházi levéltárak jó részét papjai megmentették. (Városi levéltárának középkori anyaga megsemmisült.) A XE század első évtizede óta királyi építő- és kőfaragóműhely működött Esztergomban. Ez az esztergomi korai művészet azután szétsugárzott az egész ország román kori építészetére. Itt, a királyi székvárosban találkoztak azok a művészi stílushatások, amelyek Bizánc, Itália, Franciaország és Németalföld felől érkeztek, hogy magyar átfogalmazásuk után országszerte elterjedjenek. Bizánci és lombard, francia és német építőművészek, kőfaragók a magyarokkal együtt teremtették meg régi építészetünk egyik legnagyobb korszakát, a román és kora gótikus stílusú magyar építőművészetet. A XIII. század első felének jeles francia építőművésze, a pikárdiai Villard de Honnecourt oly érett műremekeket talál a tatárjárás előtti évtized Magyarországán, hogy azokat érdemesnek tartja vázlatkönyvébe is lerajzolni. (Újabban, régészeti leletek alapján feltételezik, hogy a nagy francia mester irányító szerepet vitt a pilisszent- kereszti cisztercita kolostor és az óbudai királyi kastély építésében is-) Az esztergomi román kori kőtár anyaga jól érzékelteti azt, hogy korai kőfaragó művészetünket — a keresztény világ nemzetközi formakincse mellett — az itt talált latin hagyaték is serkentette. Ugyanez a stílusötvözet jelent meg román kori ötvösremekeinken és korai kódexeink miniatúráin is. 203
