Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
Külső része, a Tuna partján terjedelmes és magas fallal körülvett nagy város, sok toronnyal és bástyával, úgy, hogy lakói védve vannak a meglepetések ellen. Úgy belső, mint külső része rakva van különféle épületekkel, égig érő templomokkal.” A július 26-án megkezdett s augusztus 7-én, a vár feladásával végződött kéthetes ostrom leírása után, Dselálzáde, a szemtanú, ekként számol be a nagy Szulejmán szultán esztergomi bevonulásáról: „A következő napon, mely csütörtök volt, megnyitották a várkapukat, és a kulcsokat kihozták a magas udvarba. A vár tornyaira feltűzték a győzelmes lobogókat, a császári zenekar játszott a bol- dogságos udvarban; a templomok tornyairól felhangzott az ezán. S így a hitetlenség és bálványok tanyájából az üdv házává lett ez a város. A magas méltóságú vezírek, a győzelmes udvar összes nagyjai és az egész hadsereg bemenvén a várba, a templomokban álló bálványokat ledöntötték, a hitetlenség és tévelygés emlékeit megsemmisítették, a fényes tükörhöz hasonló, különféle színű márványból faragott művészi bálványképeket, a csodálatos festményekkel együtt összetörték, az arany- és ezüstkereszteket darabokra zúzták és földre tiporták. Az egész világnak szóló Parancs alapján a hitetleneket még aznap kihajtották a várból, és így ez a paradicsomhoz hasonló erősség megtisztíttatott a hitetlenek testének szennyétől. Templomaik mecsetté alakíttattak át az iszlám népe számára, házaikba és lakásaikba bevonultak a müszülmánok, s azokban megtelepedtek. A város közepén levő nagy templom dsá- mivá alakíttatott át, s mihráb és szószék csináltatott benne. A vallási törvények végrehajtására khádi neveztetett ki, továbbá dizdár, őrség és tüzérség rendeltetett védelmére, s egyéb kellékekkel és szükségletekkel is megerősíttetett. A következő napon, mely péntek, s így az igazhivők ünnepe volt, a győzelmes padisah ő felsége lóra ülvén, az állam oszlopaival együtt megtekintette az elfoglalt várat. Miután a gyönyörű palotát — mely a paradicsom palotájának mintaképe, s ablakaiból letekintve a földgömb csak egy porszemnek látszik — szerencséltette látogatásával, az ima idején az egész müszülmán hadsereggel az új dsámiba ment, hol a khátib a hálaadás és a próféta dicsőítése után a Világbíró hatalmának erősbödéséért imádkozott.” Esztergom eleste éles cezúra a város történetében. 1543-tól kerek száznegyven évre Esztergom török végvárrá süllyedt.
