Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

51. XII—XIV. századi — román stílű és gótikus — kulcsok, román kori sarkantyúk, nyílhegy Esztergomból

vaj, zöldség, keleti fűszerszám, vágott állat, só, állatbőr, deszka, épületfa is akad bőven. A mészárosok is kitesznek magukért, csordaszám vásárolt marháik első kóstolóját tartják. S hogy a sokadalom porától megtisztuljon a vásár látogatója: a jánosvitézek, a keresztes lovagok hévízi fürdőjében vígan megmártózhatik.

Aki meg a lenyelt út porát óhajtja leöblíteni a torkán, az Tar Péter kocsmáros uram 1279-ben említett söntésében jófajta hegyfarki, neszmélyi vagy kusztosi hegylevet talál.

Itt emlékezem meg a város piacra termelő iparosairól is. Elükön a mészárosok és a molnárok álltak. A mészárosok nagy tekintélye azt gyaníttatja: talán a később nemzeti vagyonszámba menő szarvasmarha-kereskedelemnek, a tőzsérségnek Esztergom volt egyik fő piaca. Talán régóta a kakati (párkányi) és esztergomi rév volt — az útkényszer, az árumegállító jog alapján — a magyar .szarvasmarhaexport egyik fő áteresztő, áthajtó helye.

Vonatkozhatik ugyanez lovainknak egy időben a korai Árpád- házi királyok idején még királyi engedélyhez kötött — exportjára is. Az esztergomi mészárosok mellett az egyházi íoldesurasággal is gyakorta perbe szálló molnárok képviselik a másik tekintélyes ipari korporációt.

A középkori város ipartörténetének levéltári emlékanyaga és annak régészeti emlékei szerencsésen egészítik ki egymást.

Árpád-házi Margit hercegnő szentté avatási perének jegyzőköny174