Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
1242-nél. Az, aki a tatártól való félelmében elrejtette őket, kétségtelenül Esztergom romjai közé temetkezett: a hétszáz év előtti ismeretlen esztergomi asszony (mert a kicsiny gyűrű nő kezére vall) többé már nem kutathatta fel kincsét. A közeli Kossuth Lajos utca 27. sz. épület alapozási munkái során 1952-ben, öt méter mélységben, elszenesedett gerendák alatt, egy gabonásveremben emberi csontvázat, egy XII—XIII. századi, párduc alakú, bronz aquamanilét — vízöntő edényt —, bronzláncon függő ötvösmérleget s más fémleleteket találtak. Fettich Nándor úgy vélte: ezek a leletek egy, a tatárjáráskor elpusztított ötvösműhelynek a maradványai. Kis történelmi rémdráma ez! Hiszen nemcsak egy XIII. századi esztergomi ötvös tárgyai ezek! A mester, az esztergomi ötvös, ráborulva szerény kincseire, ott halt meg munkái felett. Alig vonult el a tatár, a Királyi város kevéske megmaradt népe felmenekült, átköltözött a Várhegyre, a Simon ispán által védelmezett fellegvár bástyái mögé. A hispániai eredetű nemes hidalgó, Simon ispán, a kor hadtörténetének legendás katonája, Bertrand nevű fivérével együtt 1220 körül Aragóniából költözött Magyarországra. Fegyverténye, Esztergom várának megvédése a tatár ellenében, páratlan hőstett. Hiszen hazánk akkori várai és városai közül a mocsarakkal védett Székesfehérváron s a kőfalakkal körülvett győrszentmártoni (pannonhalmi) erődtemplomon kívül kis híján Esztergom vára volt az egyetlen, amely visszaverte a mongol hadakat. Simon ispán, aki IV. Béla királynak diplomáciai szolgálatokat is tett, jutalmul az Esztergom megyei Bajót, majd a Sopron megyei Nagymarton uradalmát kapta királyi adományba. Innen aztán ivadékait Nagymartoniak- nak vagy Bajótiaknak nevezték. Simon ispánról 1242. évi esztergomi hőstette után 1248-ban még egyszer hallunk: IV. Béla követként őt küldte a Lyonban időző pápához. A király ekkor — a tatár visszatérésének hírére — pápai segítséget kért. Simon ispán emlékét máig őrzik Bajót falu templomának XIII. századi maradványai. Alighanem jóval korábban kezdődtek Esztergom kapcsolatai a franciaországi Champagne fővárosával, Troyes-val, a középkori pénzvilág Bizánccal is vetekedő nyugat-európai központjával. Innen, Champagne-ból származott hazánkba — alighanem még III. Béla felesége kíséretében az az Aynard lovag, akinek magyarrá 170
