Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

Az ország és Esztergom város pusztulását hétszáz évvel ezelőtt a szemtanú, Rogerius mester is feljegyezte. Idézzük hát a tatár veszedelemről írt drámai és szemléletes Siralmas énekév. „Mivel Magyarországon Esztergom minden egyes várost felülmúl, a tatárok légióként arra gondoltak, hogy átkelnek a Dunán és ott ütik fel táborukat, íme, télen a hónak és jégnek akkora volt a bősége, hogy — ami már hosszú idő óta nem történt meg — a Duna befagyott. De a magyarok az ő oldalukon minden egyes nap feltörték a jeget, és őrizték a Dunát, úgyhogy a jégen állandóan folyt a gyalogosok csatározása. Mégis, amikor a kemény jég megérkezett, és a Duna teljesen befa* gyott, a tatárok egyáltalán nem merészeltek átkelni rajta lovaikkal. Figyeljétek meg tehát, mit csináltak. Sok lovat és állatot vezettek a Duna partjára, és három napon keresztül senkit sem hagytak ott ezek őrizetére, úgy látszott, hogy az állatok őrizők nélkül kóborolnak ott, és senki nem mutatkozik azon a vidéken. Ekkor a magyarok abban a hitben, hogy a tatárok elvonultak, hirtelen átmentek, és ezeket az állatokat átvezették a jégen. A tatárok megfigyelték ezt, és átlátták, hogy lovon is nyugodtan át lehet menni a jégen. Meg is tették, és egy nekiiramodással annyian mentek át, hogy a Dunának innenső oldalán ellepték a földet. Kadan király pedig Magyar- ország királya után sietett, aki Szlavóniában töltötte idejét, mivel semmiféle segítséget nem kapott, ennek hallatára pedig futásnak eredt, és mivel a tengerparti várakat nem tartotta alkalmasnak, átkelt a szigetekre, és a tatárok elvonulásáig a szigeteken tartózkodott. Kadan király pedig látva, hogy nem tudja őt hatalmába keríteni, elpusztította Boszniát, Rácországot, és innen átment Bulgáriába.

A sereg másik része pedig Esztergom felé vette az útját, de csak nagyon kevesen mentek egészen odáig, hanem kissé távolabb telepedtek le, és vagy harminc ostromgépet készítettek. Az esztergomiak eközben árkokkal, falakkal és fatornyokkal megerősítették városukat. És a városban határtalanul sok volt a köznép és a nagyon gazdag polgár, vitéz, nemes és úrasszony, akik úgy gyűltek oda, mint egyedül álló erősségbe; de akkora volt az önérzetük, hogy azt hitték, ellenállhatnak az egész világnak. íme, a tatárok egy napon körülvették a várost, és a foglyok, akik velük voltak, annyi rőzsenya- lábot hordtak oda, hogy a város egyik oldalán a rőzsenyalábokból a védőárok szélére együttesen és egyszerre egy magas falat szerkesztettek, és a fal mögött azonnal felállították a mondott harminc ostromgépet, úgyhogy a városra és fatornyokra éjjel-nappal lődöz168