Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

49. Akantuszos oszlopfők a Szent Adalbert-bazilikából, XII. század

tották a királyt illető terményadót. Ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy a város a kora Árpád-kori Magyarország egyik legjelentősebb kereskedelmi gócpontjává váljék.

Szent Mihály napján az ország szürete Esztergomba áramlott. A várispánságok — megyék — terményadóját a várispánok szolgáltatták a király kezéhez. A várispánok viszont itt és ekkor kapták kézhez évi salláriumukat: az általuk idehozott adó egyharmadát.

így aztán érthető, hogy a várispánok Esztergomban igyekeztek szert tenni azokra a számukra szükséges javakra, amelyek itt — az akkori ország fontos és majdnem egyetlen nemzetközi piacterén — keresték a vevőt.

Ezek közé az áruk közé tartozott a középkorban valutaszámba menő posztó is. S nem véletlen, hogy e városban már a XI— XIE században megjelennek a posztókészítésükből meggazdagodott Rajnán-túliak, elsősorban a flamand kereskedők.

E gazdasági súlypontképződést jelzi Esztergomnak, a középkori fővárosnak árumegállító joga, útkényszere is. Ez arra kötelezte az összes, az országba érkező s az országból távozó kereskedőt, hogy összes portékáját Esztergom piacán mutassa be. így Esztergom minden importárura elővételi jogot nyert.

Adataink vannak arról, hogy a Regensburg és Kijev közt megforduló zsidó kereskedők már a XE században útba ejtették Esztergomot. A zsidók azonban nemcsak mint kereskedők jelentek meg itt.

165