Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
egyes magyar városok által viselt évszázados —jobbára sikertelen — harcoknak, amelyeket a feudális világ és olykor az egyház hatalmasságaival szemben városaink gazdasági felemelkedésükért folytattak. A XII—XIII. század fordulóján véget ért az esztergomi királyi várkastély építése. Ezzel magyar földön első ízben jelent meg a kor haladó, új építészeti stílusa, a gótika. Egyes kutatóink úgy gondolják: ez a XIII. század eleji gótikus építészet Esztergommal megelőzte a Eranciaország és Magyarország közé eső területeket. E vélemény mellett a következő tények szólnak: III. Bélának mindkét felesége francia hercegnő, illetve királylány, így fiainak: Imrének, II. Endrének francia fejedelmi asszony az édesanyja. A királyi palota és házikápolna építésének befejezése idejében, 1226-tól 1239-ig Esztergom érseke francia eredetű ember: Limogesi Róbert. A királyi kastély első vendégei közé tartozott Peire Vidal, a kor híres provence-i trubadúrja, aki Imre király spanyol, aragóniai eredetű feleségével, Konstanciával* került e tájra. (A hispániai királykisasszonnyal nemcsak trubadúrok kerültek Esztergomba. Egyik aragóniai udvarhölgyét, Tota asszonyt, ki utóbb Benedek macsói bán felesége lett, Katona József Bánk bánjának Melinda alakjában tette halhatatlanná.) Esztergom kora középkori jelentőségéhez a királyi udvartartás mellett a rendkívül kiterjedt jogokkal rendelkező egyházfejedelemség is hozzájárult. Magyarország két régi érseksége: a kalocsai és az esztergomi elsőbbségének, primátusának a XI. század óta húzódó perében hamarosan Esztergom érseke maradt a győztes. Érseksége elnyerte a magyar katolikus egyház legfőbb tisztét, a prímási jogok gyakorlását. Magyarország vallásügye, s azzal az egyházi bíráskodás, családjog s az oktatásügy is alá tartozott. Az esztergomi érseket illette meg a királykoronázás joga. És a Karoling császárok udvarában meghonosodott szokás szerint ő volt a királyi család „házi káplánja”, gyóntatója. Mint ilyen, tehát mint a király plébánosa, az esztergomi érsek tizedszedője volt magának a királynak, tehát a korai államgazdaságban magának az államkincstárnak is. Ez a „dézsma” a vert pénzre is kiterjedt, s III. Béla korában évi hatezer márka súlyú ezüst * Imre király halála (1204) után Barbarossa Frigyes fiának, a nagy IV. Henrik császárnak, Szicília urának lett a felesége. Sírköve ma is áll Palermóban. 163
