Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

pecsétnyomóit? És megfordítva: milyen ötvöstárgyakat készíthettek hát az esztergomi pénzverők és ötvösök? Ehhez az ötvösanyaghoz fűzhetjük, mint írott forrást, a Borsmo­nostorát alapító Bors ispán özvegyének, a királyi ház rokonának 1231. évi esztergomi végrendeletét. A végrendelet számos textil mellett — megemlékezik arról a fedeles kancsórói, amelyet az öz­vegy valaha IIE Béla királytól kapott ajándékba. Megemlíti három díszes és három köznapi használatra szánt asztali készletének fém­edényeit, aranyozott ezüstből készült övét és rubinköves fülönfüggő­jét is. Ugyancsak bizonyítékul szolgál egy másik írott forrásunk, az egyik legrégibb templomi leltárunk, amelyet 1397-ben, az esztergo­mi Szent István vértanú templomában vettek fel. Ez a szerényebb egyházak viszonylagos gazdagságáról tájékoztat, egyházi ötvös­szerelvények dolgában. A RÉGI KIRÁLYI VÁROS ÉS KÖRNYÉKE Kovácsi falu a Királyi város peremén helyezkedett el, s mint emlí­tettem, egy volt azok közül a települések közül, amelyek a XIV. századra beolvadtak a városba. Maga a Királyi város XI. századi alapítású. A Vár és a Királyi város (az esztergomi polgárváros) közé ékelő­dött be a mai Fürdő táján állott esztergomi Hévíz (Toplica). Itt, a Kis-Duna felé kiugró Szent Tamás-hegy előreállása miatt a tele­pülési láncnak egy — máig — szűk, valóságos kis darázsdereka alakult ki. Ettől a kis kolóniától délebbre, a Kis-Dunára támaszkodó, kiszé­lesedő lapályon helyezkedett el a XI—XII. századra már hidak­kal tagolt, városárokkal s valamilyen gyengébb falazattal övezett Királyi város. Városárkába a Vaskapu-hegy s az Előhegy forrásai­ból táplálkozó csermelyek vize áramlott. (A Városárok egy szaka­szát a mai Zalka Máté út s a Kossuth Lajos út metszéspontjánál, az ún. „Három szerecsen-ház” bontásakor, az 1950-es években mintegy 20 méteres szakaszon fel is tárhattam. A Városárok itt a mai Zalka Máté út tengelyében haladt dél felé.) A régi Királyi város (amely az érseki Vízivárostól 1895-ig jogilag is különállt) egyfelől a hegyek lábára, másfelől a Kis-Duna partjára támaszkodott. Alapterülete mintegy 500 x 400 méteres félkör volt. A Királyi város északi határát a korai középkorban a mai Mártí­130

Next

/
Oldalképek
Tartalom