Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

látni egy bámulatra ragadó, bűvölő hatású alkotását kegyelmes főpásztorunknak, kinek magas személye iránt ép oly hódolattal és odaadással viseltetik minden magyar kebel, mint amily bámulattal és kegyelettel őrizi a nagy Pázmány halhatatlan emlékét.“

A „Religio“ igy szól:

„A Pázmány-szobor, melyet Magyarország herczeg- primása, Simor János bibornok fejedelmi bőkezűséggel készíttetett, bizonyára nagy vonzerőt fog képezni. Ez a szobor valóban szép, sa nagy mesternek, Della Vedová- nak, mint ezt több olasz lap is elismeri, legjobb müve. — Volt alkalmunk egy év előtt a milánói kiállításon látni Della Vedova gyönyörű szobrait, melyek általános bámulás tárgyát képezték. Előre tudtuk, hogy a genialis művész kezéből csak szép mű kerülhet ki, de amit Pázmány szobrában bemutat, az felülmúlta minden várakozásunkat. — Igaz, hogy a terv, a felfogás voltaképen Simor bibornok érdeme, mert azon tervek s rajzok, melyeket a művész előterjesztett, nem feleltek meg azon magas eszmének, mely Pázmány emlékéhez fűződött. Ő eminentiája úgy akarta Pázmányt megörökíteni, mint lánglelkü hitszónokot, ki velőkig ható igazságaival a nép leikébe az isteni igék malasztját csöpögteti. És valóban, nem is lehetett volna szerencsésebben vissza- tükröztetni Pázmány nagyságát, mint átszellemülten a hitterjesztés, hiterősités dicső hivatásától, beszélve a néphez, oktatva, tanítva a gondolkozókat, erősítve a gyöngéket. — A milyen helyes volt Simor cardinalis felfogása, ép oly méltó vala az eszmének megtestesítése Della Vedova remek vésője által. — Mennyi fönség, lel- kesültség, erély és szívjóság, férfias meggyőződés és áhitat sugárzik felénk e márvány arczból. — A kifejezésben annyi az élet, oly világosan van visszaadva a szellem, a gondolat, mely a nagy főpásztort szónoki tevékenységében lelkesítette, hogy valóban elfeledjük, hogy csak hideg kőszobor az, mely felénk nyújtja karját, hogy