Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)
23 indulás könyei nem ritkák szent beszédeiben. Ifjú lélek, egészséges izmok szövik át testét, mert csak ifjú lélek tud ennyire lelkesedve, ily vonzóan, ily átható hangon, oly sokáig beszélni! Örömmel mondottuk el ezen dolgokat melyeket mindenki tud, most, ahogy alkalom kínálkozott, mert úgy véljük, bogy ha főpap is, az igazságot tőle elvonni nem lehet, joga van elismerésünk és hódolatunkra. Mi kik ismerjük, önvád nélkül nem hallgathatunk. A szónoklat mikor egy bibornok tulajdona, nem szűnik meg szép lenni, van jogunk azt annak mondani, mikor a szépet csaknem úgy szeretjük, mintáz igazat. Helyesen cselekszünk, mikor eszményének magasztos nagyságából, mérjük erejét, képességét, nagyságát. YI. Anyagnál kezdjük a leírást és a szobrász vasánál, melyben általában kitűnnek az olaszok; — de a technikai ügyesség nem ad alapot, jogot, hogy valamely szobort remeknek mondjunk; habár a kéz ügyességét ép úgy kell megbámulnunk, mint az ügyes vívót, lövőt, vagy az erőmüvészek bármely faját. Ruhája úgy látszik selyemből készült, a redő- zet oly hű, mintha kárpitos drappirozta volna. Karingének csipkézete úgy látszik Brüsselből került elő, s rá van akasztva; talán öltöztetik ünnepek szerint a szobrot. Mert hogy márványból legyen a vászon széle, a csipkézet fodra, a dús redőzet az hihetetlennek látszik. Mellén azon kereszt alakja függ, melyet valaha hordott s most is a főszékesegyházi kincstárban őriztetik. E kereszt volt tanúja keble melegének, szive forró dobbanásának, mikor szónoklatával az elszakadt magyarságot az igaz egyházba visszavezette. Baljában egy nyitott könyv, melynek természetes hordozása, leveleinek élethű elválása, a legtökéletesb rajz, s a legügyesebb vésőről tanuskod-