Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)
14 rector. Lippay György, második érsekutódja azon gondolattal foglalkozott, hogy Pázmány sírja fölé méltó emléket emel. Ez iránt már alkudozásban állott a szobrászszal, ki a terveket el is készité s Pálffy Pál gróf a szükséges márványt készséggel fölajánlá. Pálífy Pál 1641. apr. 10-én átküldte Lip- paynak Pécsből a terveket s kísérő soraiban a többi között ezeket írja: „Az Isten is megáldja kegyelmedet, hogy ennek a jámbor urnák megcsináltatja a memóriáját, aki többet is érdemiéit.“ (Fraknói.) De Lippay Györgynek ki huszonnégy évig ült a primási székben, ezen magasztos szándéka nem valósult, és Pázmány nagytudományu életirója Fraknói épen tiz évvel ezelőtt említi, hogy: „nem valósult azon remény, hogy Esztergom fényes fő- egyházába fognak a nagy férfiú tetemei áthelyeztetni, sem az, hogy legalább méltó emlékkő figyel- meztetendí a későbbi nemzedéket . . . tetteire melyek az utókor kegyeletére és hálájára sokszorosan érdemesek.“ Századok múltak, de nem rótta le tartozását sem az egyház, seni a nemzet. Nem feledte el ugyan soha, mert sokkal nagyobb Pázmány, semhogy elfeledni lehetne, a feledés csak a középszerűségeket érheti; de nem jelölte sírját nagyságához mért emlék. Volt ugyan egy márvány lapja, mely temetése után porait jelölte s utóbb néhány évig a templom fala mellett volt elhelyezve, épen a csepegő alatt, de ez is öt év óta eltűnt; és igy valóban jeltelen sirja volt mai napig. IV. O Emja Simor János bibornok-érsek urnák régi eszméje, hogy a magyar papság eszményének, Pázmánynak emléket állít.*) Sokáig foglalkozott az alakkal, melyben előállítani lehetne, hogy *) Kijelenté ezt Ő Emja egy társalgás alkalmával, hol e sorok írója is jelen volt, s ezen örvendetes hírnek
