Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
tását igényelték volna, és ha ez egyes területeken — például Pest kiépülésében — kézzelfogható eredménnyel járt is, a felvilágosodás okozta kulturális hangsúlyeltolódás következtében az egyház vezető szerepe, kulturális központként való szereplése háttérbe szorult. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyarországi katolicizmus nagyarányú egyházi építkezéssel igyekezett fényének, csorbítatlan hatalmának kimutatására. Ezért tölti be végre az uralkodó a sokáig betöltetlen prímási széket, amelynek vakanciáját a magyarság bizonyos tekintetben ellenséges tendenciának tekintette. E sokféle indok alapján I. Ferenc császár és király 1819-ben megbízta Rudnay Sándor erdélyi püspököt az esztergomi érsekség vezetésével, és 1820. május 21-én Rudnay valóban át is vette az egyházmegye kormányzásának nem könnyű feladatát. Minden jel arra vall, hogy elsősorban az új érsek erélyének és gyors intézkedéseinek köszönhető a prímási udvarnak Nagyszombatból Esztergomba való visszaköltöztetése — amihez nemcsak a nagyszombati templom székesegyházi jellegének megszüntetése és a kanonokok visszaköltözési kötelezettsége járult, hanem az új és nagy igényeket kielégítő építkezések megindítása is. A várhegyen ekkor semmi használható és a célnak megfelelő épület nem volt, hiszen a Bakócz-kápolnán, valamint a régi székesegyház maradványain kívül csak a Hillebrandt által emelt dísztelen és kis méretű helyőrségi templom állt, néhány kisebb, katonai rendeltetésű épület kíséretében. Annyira nem volt itt megfelelő épület, hogy a prímás lakhelyül a volt jezsuita kolostort vette igénybe a városban, és ennek templomát — a mai vízivárosi plébániatemplomot — használta főszékesegyházként. így nem meglepő, ha a gyorsan cselekvő Rudnay még 1820 nyarán megbízta a bécsi udvari Építészeti Hivatal vezetőjét, Ludwig van Rémyt, a nagyszabású építési tervek elkészítésével. Hogy mit és mennyit tervezett ez az egyébként még alig körvonalazott egyéniségű vezető építész-hivatalnok, egyelőre nehéz meghatározni. Tény az, hogy még ugyanabban az évben Rudnay megbízta a kisebb beosztásban Rémy mellett dolgozó, kismartoni származású Kühnel Pált a tervezéssel. Bár ez a megbízás alighatörténhetett Rémy tudta nélkül, nehéz eldönteni, hogy a meglevő, hol Rémy, hol Kühnel nevét viselő tervek melyik építész szellemi tulajdonát alkotják, illetve kié e nagyszabású munka létrejöttében az oroszlánrész. Kühnel látszik mozgékonyabbnak, helyzete is indokolja, hogy ezt a rend/. Esztergom a XVI. század végén (Georg Houfnagel rézkarca, 1595) > 7
