Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
Végül a székesegyház kriptájáról emlékezünk meg, amely az építés első szakaszában, még 1823-ban elkészült, hogy a lebontandó székesegyház, illetve a Bakócz-kápolna kriptájából áthelyezendő sírokat megfelelő módon elhelyezhessék. Szinte érthetetlen, hogy végül is az érdekes térszerkezetű kripta — amely igen gazdag kőfaragvány- anyaggal rendelkezik — miért nem vonult be jobban a köztudatba: építészeti kompozíciója megérdemelné a felfedezést. A lépcsőbejáratos előtérből, ahová eredetileg Ferenczy szeretett volna két kerubot készíteni (itt ma Andreas Schrott két nagyméretű angyalszobra áll), jutunk az oszlopokkal három hajóra és három szakaszra osztott hossztérbe, amelynek súlyos és komor hangulata valóban érezteti a kripta rendeltetését. Ehhez a térhez csatlakozik a szentély kör alaprajzú tere, ahová egyiptizáló nyílás és az utolsó oszloppár egyiptizáló fejezetei révén sajátosan megváltozott hangulattal érkezünk. Az oltárt talapzaton, kör alakban elhelyezett négy oszlop övezi, szei- lős-levegős szerkezete ellensúlyozza a sírhelyekkel kitöltött tömör fal keltette súlyos érzést. E komor és kopár belső tér hangulatát erősen módosítja a háromhajós teremrész első szakaszában elhelyezett, illetve befalazott töredékek sorozata, ami által — mint már említettük •— nemes kőtár hangulata ébred a szemlélőben. Címerek és síremlékek darabjain kívül itt találjuk a Bakócz-kápolna egykori homlokzatának párkánytöredékeit, valamint 1400—1600 között készült síremlékek sorozatát. Nemcsak kétszáz év sírplasztlkájáról kaphatunk itt áttekintést — köztük művészileg kiváló alkotásokról is —, hanem olyan híres nevekkel találkozhatunk, mint aminő Garázda Péteré vagy Vitéz Jánosé — hogy a teljesebb felsorolást mellőzzük. Esztergom történelmi múltjáról kevés helyen nyerhetünk ily beszédes képet. Az esztergomi székesegyház mint építészeti alkotás kimagasló távlati hatással rendelkezik. Bármely oldal felől közelít is az érkező, méltóságteljes körvonalai mindenfelől ellenállhatatlan szépséggel bontakoznak ki, s nemcsak a tájnak, hanem Esztergomnak is kiemelkedő súlypontja. Természetesen ez a távlati kép minden oldalról tekintve változik, és más-más hatást vált ki az érkezőből, mégis úgy tűnik, hogy ez is egyik oka annak, hogy az esztergomi székes- egyház művészi értéke az utóbbi években növekedett: fogékonyabbak lettünk a városképi és távlati hatások iránt, fontosabbak lettek a nagy hatású körvonalak, mint a részletek. A másik ok, amely a székesegyház iránt megnyilvánuló érdeklődést indokolja, az a megértés — a korábban divatos teljes elfordulással szemben —, amely a XIX. —33 30
