Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
felé, és ekkor újította meg Lippert József a kupola eredeti burkola- 30 tát. Működése nyomán kissé aprólékos és akadémikusán historizáló reneszánsz formák kerültek a kazetta-beosztású tagolásba. Ugyanekkor készült a márványtabernákulum is, Antonio de Torna műve. A székesegyház belsejének északi oldalán, a Bakócz-kápolnával szemközt nyílik a Szent István vértanúnak szentelt kápolna, belsejében igen jelentős alkotásokkal. A kápolna főoltárát — mint már említettük — Ferenczy István 19 készítette 1831-ben. A pusztán szobrászi eszközökkel alkotott oltár műfaját tekintve is ritka alkotás nálunk. Ferenczy két szabadon kibontakozó oszlop között helyezte el az egyszerű oltármenzát, amelyet sokszínű tabernákulum koronáz. Ez egyúttal a térdre ros- kadt fiatal vértanú alakjának talapzata is. Szent István profilnézetre komponált, éles szögekbe tört alakja, szelíd megadással feltekintő feje, amelyet kezeinek tartása még jobban kiemel, sajátos passzivitást és érzelmességet sugároz. Az oltár felső részéről angyal száll le, koszorút nyújtva a fiatal vértanú felé. Az angyalt kerubfejek és mozgalmas felhők, sugarak kísérik. Sem szerkezeti egység, sem sti- láris azonosság a főalak és az oltár többi része közt nincs, a néző mégis valami meghatottságot érez, amit a fej gyermekes tisztasága, az esdeklő kéztartás sajátosságával már a szentábrázolások klasszicista fogalmazásának, új típus keletkezésének tarthatunk. Kár, hogy ennek továbbfejlesztésére Ferenczynek nem volt többé alkalma. Nem tragikus és nem is monumentális ez a vértanúságábrázolás, e tekintetben magában hordja Ferenczy későbbi műveinek jellegzetességeit. A téglány alakú kápolna további fontos szobrászi alkotása Károly Ambrus prímás márvány síremléke 1826-ból, amelyet Giuseppe Pisa- 18 ni, egy kevéssé jelentős modenai szobrász alkotott. A nyitott kőkoporsóból fél karral párnáira támaszkodva emelkedik ki az ünnepi ornátusba öltözött fiatal prímás alakja. A szarkofág belső szélén kecses angyal mutat a magasba, míg a sírláda szélén álló, ugyancsak ruhás angyal a kőfedelet fogja. A szarkofág rutinos tudással készült, nemes anyagokból, de kissé keresetten kecses minden részlet, és belső feszültség nélküli a kompozíció. Bágyadt záróköve ez a síremlékek gazdag és hatásos sorozatának, amelyek közt a Pisani-sír- emlékkel rokon típust Canova másutt nagy belső hitelességgel, magas művészi színvonalon oldotta meg. Mégis e szobrászi emlékekben nálunk különösen szegény korban fokozott értéke van, és egy hazánkban igen ritka típust reprezentál. 28
