Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
Strigonien Alme Dei Genetrici Marie Virgini extruxit. Anno mdvii, A szép formájú betűk technikai megoldása is nagy gondot igényelt. E márványba gondosan bevésett betűket bronzzal öntötték ki, és felületükön bearanyozták, hogy a donátor nevét hirdető felirat maradandóan fényes legyen. A pendentifokon négy címer kapott 25 helyet: kettő Bakóczé, egyik II. Ulászló királyé (akinek uralkodása alatt elkészült), a negyedik Szathmáryé — ez rajzban is, kivitelben is valamivel gyengébb minőségű. Az oltárfülkéhez néhány lépcsőfok vezet, mintegy a finoman egyszerű márványmenza alapzataként, 20 amely felett fehér márványoltár emelkedik. A Bakócz-kápolna vörösmárvány együtteséből csupán ez a fehér márványoltár —Andrea 26 Ferrucci (1465—1526) műve 1519-ből — emelkedik ki. Ragyogó fehérsége jól ható színellentétet alkot, de az oltárfelépítés töredezett körvonalai, kiegyensúlyozatlan kompozíciója nemcsak kisebb mesterre, de az érett reneszánsz mintaképeinek elfakulására is vall: a művészi felbomlás jelei mutatkoznak itt meg. Ferrucci oltára a török uralom alatt súlyosan megsérült. Mivel az emberábrázolás tiltott dolog a mohamedán vallásban, ezért elsősorban az arcokat csonkították meg, és így a középső fülkében állott Mária-szobor, valamint az oldalsó fülkékben elhelyezett figurák elpusztultak. Helyettük a XVIII. században újakat készítettek, amelyek a fennmaradt metszet szerint jól illeszkedtek a reneszánsz kompozícióhoz. Azonban e szobrokat Lippert építésvezetése alatt 27 kicserélték, helyettük Pietro della Vedova Szent István- és Szent László-szobra látható ma az oltár fülkéiben. Szerencsére fennmaradt 29 a jobb oldali pilléren látható térdelő donátor: Bakócz Tamás alakja, és az oltárt koronázó középső kompozíció, amely az Angyali Üdvözletét ábrázolja, s aránylag kevéssé sérült meg. Eredetileg az oltár előtt Bakócz sírköve volt elhelyezve, ami ma már nem itt, hanem a székesegyház kriptájában található, de épen megmaradt az oltármenza, amelynek előlapján reneszánsz medalionkeretbe foglalt gótikus írású IHS (Jesus Hominum Salvator) monogram van. A kápolna többi része — a sekrestyebejáratok, a finom faragású stallu- mok nagyjából épen vészelték át a századokat, és az építés korának állapotában vannak. Az 1506—1507-ben jórészt megépült és 1510 körül építészetileg befejezett kápolna az olasz reneszánsz építészet remeke, és az Alpokon túli alkotások sorából nemcsak korai keletkezésével, hanem páratlan művészi szépségével is kiemelkedik. A XIX. század végén, a székesegyház befejezésekor nyitották meg a bejáratát a főhajó 25
