Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
Összefoglaló
emelt szinten égetett téglalapok képezték. Ezt a téglapadlót a 30-as évek feltárásakor eltávolították, mert letakarta a román kori kapulábazatokat. Az elbontásról régészeti dokumentáció sajnos nem maradt ránk, pedig a feltöltések mindig tartalmaznak kormeghatározó, értékes leleteket. A boltozás a maradványokból jól rekonstruálható. A studiolo Ezt a két boltszakaszos, római keresztboltozatos 12. századi helyiséget reneszánsz festészeti programmal tették korszerűvé a 15. században. Az egész alakos festett figurákból csak a négy sarkalatos erény képe maradt ránk, mégis elképzelhető' a régi pompa, amelyet minden valószínűség szerint Vitéz János humanista érsek létesített. A jelen korban folyó teljes restaurálása magas kvalitású művész kezét igazolja, aki Filippino Lippi körében tanulhatott. A török háborúk során a helyiség egyharmada és a boltozatok elpusztultak. A törmelékben a boltozatmezőket elválasztó hevederív darabjait megtalálták az ásatás idején. A kövekre a Zodiákust festették, így sorrendben ismét összeállítható az ív, amely a boltozás pontos rekonstrukcióját is lehetővé teszi. A kápolna A kápolna is a magánlakosztályhoz csatlakozik, két oldalsó teret kapcsol magához, amelyek közül a déli tér gyakorlatilag átkötő szerepet játszott, a palota lakosztályainak irányába képezték ki. Ebből arra következtethetünk, hogy sekrestye funkciót is ellátott. A 30-as években a kápolnával foglalkoztak a legtöbbet, itt történt a legtöbb anasty- losis jellegű építés és hiteles kiegészítés, amelyek képesek az egykori belső tér élményét legteljesebben visszaadni a mai kor szemlélője számára. A kápolna művészetével többen foglalkoztak, feldolgozottnak mondható. A reprezentációs szárny A 14. század végi, 15. századi rezidencia jellegű építmények egyik hangsúlyos részét képezték az összejövetelek, fogadások számára létesített nagytermek. A források beszámolnak az esztergomi érseki palota nagyterméről és az ehhez szorosan kapcsolódó, Dunára néző függőfolyosóról, és a mellettük levő Szibillák kápolnájáról. A nagyterem, a függőfolyosó, és a protore- neszánsz falfestészeti programú kápolna építészeti együttest képezett. Az együttes három eleme különféle fejlődési vonalakon kristályosodott ki egyenként, itt ezeknek egyesítése jött létre. Az ilyen építészeti kompozíció nem képzelhető el más nagy rezidenciák, francia kastélyok, német városházák, itáliai salonék és a magyar királyi székhely, Buda mintaképei nélkül. A legjelentősebb építészeti teljesítmény a nagytermet tartalmazó palotaszárny. A nagyterem Az egykori nagyterem maradványait a barokk korban kiképzett kaszárnya a közelmúltig látható nyers épülete rejti. A középkori romokba a török háborúk után 1820-ig betelepült az osztrák garni- zon kaszárnyája, így ragadt rá a kaszárnya elnevezés. A millenniumi múzeumi bemutatás a kaszárnya belső terében igyekszik érzékeltetni a palota - román kori méreteivel egyező - reprezentációs terének hatásából valamit. A nyugati fallal párhuzamosan a 12. század végén (vagy a 13. század legelején) egy hosszú, egytraktusos palotaszárnyat építettek be, amelynek egy mélyített szintje, meg egy földszintje volt, és még egy emelete is kellett, hogy legyen. Bonfini azt jegyezte meg, hogy száz asztal is elfért benne! Ez a díszterem külön szárnyat alkotott a palotaegyüttesen belül. A 15. századi hatalmas terem a régi palota nagytermének bővítésével jött létre úgy, hogy az épületet a dunai lejtő sziklatalapzatára alapozva egy traktussal bővítették. A külső látvány ma is megkapó a látszó négy nagy támpillérrel. Az építkezés indítója nagy valószínűséggel Szécsi Dénes érsek volt. A maradványokból azonosítható alaprajzi terjedelem 47x16 méter. Mivel sem pillér, sem oszlop nem volt benne, így az egész terem értékelésének kulcskérdése a lefedés módja. A szerző forrásokra és az épület kutatására épülő rekonstrukciója szerint a nagyterem fölé hatalmas fadonga boltozat borult, amelyet kazettákban aranyozott rózsák díszíthettek. A nagyterem udvari falában kibontott gerendafészkek és az ablakfülkéiben megmaradt padlótéglák szintjének segítségével, a rekonstruálható padlónívó át- vetítésével igen pontosan meghatározhatók a nagyteremhez tartózó zárt erkélyes függőfolyosó szint- és rétegviszonyai. A Szibillák kápolnája A korabeli leírások megemlékeznek a nagyteremhez kapcsolódó Szibillák kápolnájáról, amely teljesen elpusztult. A kápolna a nevét a benne látott 90
