Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
Bevezető
BEVEZETŐ Esztergom jelentőségét sokan kiemelték, de még mindig azt mondhatjuk, hogy napjainkig is adósak vagyunk a nagyszerű múlt teljes bemutatásával. Ez a vár volt az ország egyik első központja, sokáig a szellemi irányító szerepet is betöltött. „Valóban, Esztergom természeti szépsége, korábbi és későbbi katonai jelentősége, központi fekvése a nagy Duna mentén, a Dunántúl, Felvidék és Alföld találkozása, Nyugathoz közelsége, valamint történelem előtti, római és középkori múltja mind hozzájárult immár ezeréves vallási, nemzeti küldetéséhez. Az ősök az ország gyöngyeként emlegetik.” - írta Esztergomról Mindszenty József hercegprímás A magyar prímások ezeréves városa című tanulmányában.1 Dercsényi Dezső így foglalta össze a város méltatását: .Esztergom - hátterében az ősmúlt régészeti emlékeivel - még nagyobb fontosságú városa a magyar nép történetének. A magyar államalapítástól a tatárjárásig, mintegy kétszázötven éven át, e város volt Magyarország fővárosa, s a műveltség dolgában később sem maradt el Buda, az új főváros mögött. A múlt örökségét őrző mai Esztergomot nemcsak ős- és középkori múltjának történeti emlékei, hanem műemlékei, muzeális, könyvtári, levéltári gyűjteményei is az országnak Budapest után következő, első múzeumi és műemléki városává avatják.”2 A 2000. millenniumi évben hosszú feltárás és több (meg nem valósult) tervváltozat, tervpályázat után a várban jelentős munkálatok indultak, amelyek még mindig csak részlegesen mutatják, hogy milyen volt egykori teljes pompájában. „Székesfehérvárral ellentétben Esztergom, az Árpádok másik székvárosa, megőrizte a középkori királyi rezidencia épületeit. A középkori királyi, később érseki várat a török háborúk ugyan alaposan megrongálták, de a romokat itt nem hordták el az újkorban. Csak a középkori Szent Adalbert katedrális esett áldozatul az új Bazilika építésének. Számos felmérési rajz, festmény, leírás és sok kőfaragvány, sőt az egész Bakócz- kápolna tanúskodik azonban egykori pompájáról. Az esztergomi vár kutatását ezért nem a források szűkössége, hanem inkább a feltárandó terület nagysága, a feldolgozandó leletek és kő- faragványok sokasága nehezíti” - értékeli Esztergom helyzetét a régészetünket reprezentáló Magyar régészet az ezredfordulón című kötet.3 A kutatási anyag mind szakirodalmi tekintetben, mind a maradványok feltárását vizsgálva, hatalmas és szerteágazó. Sajnos minden kutatási, feltárási periódus - egészen az 1930-as évektől - megszakadt a teljes körű feldolgozás, vagy annak közzététele nélkül.4 A jelen kötetben olvasható munkámnak két fontos előzménye, alapköve volt. Az egyik a nagytermi szárny, az ún. kaszárnya tudományos dokumentációja, a másik a lakótorony; a Fehér-torony tudományos feldolgozása és ún. helyiségkönyvének elkészítése volt. Ezeken kívül sok részletmérés és megfigyelés bővítette a dokumentációkat. Az ezekben rögzített adatok ma már sokszor forrásértékű információkat tartalmaznak, mivel a rekonstrukciós építkezések miatt egyes épületrészek elvesztek vagy nem hozzáférhetők. Ebben a könyvben tudományos kutatások eredményeire építve, az építész szemével szándékozom bemutatni az esztergomi palota épületeit, a középkor végén, a török pusztításait megelőző, legpompásabban kiépült állapotukban. Ilyen jellegű összefoglaló munka nem jelent meg eddig, jóllehet sok, egyes részletet feldolgozó, nagy vonalakban összefoglaló beszámoló olvasható. A könyv írása során végzett feldolgozó és rekonstrukciót célzó munka alatt megbizonyosodott, hogy még néhány téren lehet további, újabb, pontosabb ismereteket nyerni. A rekonstrukció megfontolásai többrétegű összegzést adnak az eddigi pontos adatokról, a kiszerkeszthető vagy kikövetkeztethető részekről és a korabeli építő ismeretekről, a hasonló épületek hasonló problematikájából összeálló hipotetikus feladatokról. Ebből következően megtervezhető, hogy még mely irányba lehetne kutatni, illetve hol vesztek el - sajnos végleg - információk. Ilyenformán könyvem nem végleges értékelés, hanem a ma lehetséges legteljesebb bemutatás tükre. Köszönettel tartozom mindenek előtt dr. Horváth István régésznek, múzeumigazgatónak, aki a régészeti feltárás eredményeit ismertetve baráti kitüntetéssel segítette azok építészeti formába öntését. Az ő nagyszerű felismerése volt a vár egykori, gyönyörű nagytermének, a Bonfini által dicsért Vitéz-palotának azonosítása a meglevő falak közt. Az esztergomi palota egykori építészeti megjelenésének feltámasztása műegyetemi doktori dolgozatom témája volt, a bírálók és opponensek egyaránt támogatták az általam lefektetett rekonstrukció alapjait: így hálával tartozom néhai Entz Géza és Gazsik Tamás opponenseknek, Hajnóczi Gyula, Istvánfi Gyula, Vámosi Ferenc, Dulácska János professzoroknak. Köszönöm dr. Prokopp Mária professzor asz- szony segítő észrevételeit, biztatását és hozzájárulását ahhoz, hogy a studiolo termét az általa megállapított festészeti program figyelembevételével rekonstruálhassam. Dr. Vukov Konstantin 5
