Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
Letekintés a palota reneszánsz lépcsőjéről a palota A kápolna és a lakosztályok csatlakozása a kapuzatok bejárati kapujára. Balra a kápolna homlokzata látható íveivel hz ún. Szent István-terem A palota egyetlen olyan, építészetileg gazdagon kiképzett helyisége, amely szinte változás nélkül fennmaradt építésének ideje óta. Ez annak köszönhető', hogy a jelenleg a bejárati szinttel közel azonos padlónívójú helyiségsor - amelybe termünk is sorolódik - az ágyúbástyává alakítás során kazamata formájában bejárható maradt. így is nevezték: kazamatasor. A helyiségek jó erős román kori boltozata, illetőleg megerősített boltozatai elviselték a feltöltés és a bástya tetejére helyezett ágyúk és muníciók súlyát. A terem gyakorlatilag a lakótorony mélyföldszinti részének tekinthető, mindenesetre az ötszögű lakótorony kontúrján belül fekszik, csak egy szinttel mélyebben, mint a fent tárgyalt helyiség. A hagyomány és a történeti ismeretek egyaránt az esztergomi palotába helyezik Szent István király szülőhelyét. Mi sem volt kézenfekvőbb a 18. század óta, amióta ismét békés körülmények között lehetett a kazamatasort bejárni, hogy az utolsó, szépen boltozott helyiséget tartsák első királyunk szülőhelyének. A terem mennyezete közepén egy középoszlopra, négy boltmezőre tagozódik, mindegyik mezőt egy-egy sarló vagy kifli formájú, kőelemekből összerakott hevederív választja el. A boltsüvegek anyaga vörös tégla, szerkezeti szempontból egyszerű római keresztboltozatot képeznek, azaz a középső záradék magassága azonos a vezérívek záradékával. Ez azért volt fontos, mert erre a teremre emeletet húztak, ott volt az ún. Beatrix-terem. Ez a típusú boltozási stílus vonul végig a lakótorony más helyiségeiben is, amelynek legjellemzőbb eleme a holdsarló alakú, kőből faragott hevederív. A terem falainál féloszlopok fogadják az osztóíveket. Ezeknek valódi 12. 51
