Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
Beatrix nem volt tulajdonos, végső soron egy „átengedett” palotában lakott, és életcélja szerint csak mintegy „ugródeszkának” tekinthető ez az állomása. Természetesen ez az elemzés vitatható, de eszerint - kizárásos alapon - a legvalószerűbb mecénás Zrednai Vitéz János érsek lehetett. Bonfini így ír róla: Az érseki tisztre nagyon méltó volt. A várban ő építtetett tágas ebédlőt Az ebédlő elé vörös márványból pompás sétálófolyosót emeltetett kettős erkéllyel. Az ebédlő fejéhez a Sybillák boltozott kápolnáját építtette, ahol valamennyi Sybilla képét láthatjuk. Az ebédlő falán sorban nemcsak az összes magyar király, de a szkíta elődök képei is láthatók,21 Sajnálatos, hogy a nagyterem királygalériája és a Szibilla-kápolna - mint később szólunk róla - végérvényesen elpusztult. Az erények azonban hűen tanúskodnak e kor művészetének, a palota enteriőrjének színvonaláról. A stíluskritikai elemzésen alapuló datálást tehát más szempontok miatt valószínűleg át kell értékelni, és e szempont- halmaz Prokopp Mária művészettörténeti elemzéseit igazolja. A studiolo reneszánsz térré formálásában az egész alakos freskósorozat a legjelentősebb. A fennmaradt négy sarkalatos erény - az Okosság, a Mértékletesség, az Erő, az Igazságosság - allegorikus alakjai architekturális keretben állnak, ez a keret-motívum a helyiség többi falára is kiterjedt, ahogy ezt a tenyérnyi freskómaradványok bizonyítják. Tehát a terem körös-körül alakokkal volt díszítve. A keretezés architektúrája pedig oszloptornácot mutat, amelynek minden egyes boltívében alakos ábrázolás volt. Az árkádsor íves nyílásai pilléreken nyugszanak, a pillérek közepén pilaszterszerűen korinthoszi oszlopok gerendáza- tot tartanak, gazdagon profilozott párkánnyal. Az ún. Beatrix-terembe vezető átjárónál levő sarokban (itt van a magasban eredeti helyén a boltozás gyámköve) a pilaszter negyedhengernyire zsugorodik, jelezve az árkád átfordulását a szomszédos falfelületre. A leírt rendszer Leon Battista Alberti építészeti eszméinek megfelelő architektúrát ábrázol. Alberti az építészetről írt tíz könyvében, traktátusában kifejtette, hogy boltozatot csak pillér hordhat, oszlop pedig csak gerendázatot tarthat.22 Alberti teóriája az antik római építészet megfigyelésére épül, különösen a kolosszeum-motívum érvényesítéséből (36. kép). A pilaszter elfogyása a sarokban a pillérvázas alaprajzi raszterrendszer tipikus „albertis” felfogását tükrözi. Alberti a saját korában nem volt olyan általánosan értékelt és elfogadott, hiszen más kiváló mű36. kép. Vatikán, V. Miklós pápa loggiája egykorú ábrázoláson (azóta átépítések miatt lebontották), az Alberti eszménye szerinti, kolosszeum motívumra épülő loggia kortársi megvalósulásának példája (Heydenreich, 1972 után) vészek egészen más elvekre építve is hoztak létre elismert műveket. Például Brunelleschi bátran helyezett karcsú oszlopokra boltívet. Alberti stílusa néhány korabeli - és ezek közé tartozott Vitéz János is - alkalmazáson kívül csak mintegy nyolcvan évvel később, Palladio munkásságával érik be. Érdekes, hogy egy 1500 körülinek datált urbinói majolikatál az Alberti típusú architekturális felfogást tükrözi, és mintha az erények freskóján ábrázolt loggia perspektivikus megjelenítése lenne (37. kép). Az érsek első kézből ismerte Alberti teóriáit, a budai könyvtárban két Alberti-kódex is volt, melyek közül az egyiket Vitéz széljegyzetekkel látta el. Az esztergomi humanizmus mérnöki jellegű megoldásai inkább Rómához köthetők, mint Toscanához, de ez érthető is az érsek vatikáni látogatási kötelezettségéből („ad limina”) fakadóan.23 A budai reneszánsz építkezési periódus mérnöki jellegű megoldásai ugyanígy Rómá25
