Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
X. „HA VALAHA SZOLGÁLTAK HAZÁJUKNAK - MOST VAN AZ IDEJE“ A treueséai csatavesztés után a fejedelem Kistapolcsány- ban haditanácsot tartott tisztjeivel. Két fontos feladat állt előttük: az előrenyomuló Heister seregének feltartóztatása, s a szétszéledt hadak összeszedése. Bottyán vállalkozott mindkét feladatra. A gutái sáncok ostrománál küzdő seregek — mintegy négyezer ember volt a keze alatt, akiket a trencséni vereség meglehetősen lehangolt és elkedvetlenített. Az ellenség csapatainak erősítésére pedig már a határszélen állt egy jól felfegyerzett dán sereg. Bottyán nem egyéni virtuskodásból, hanem mélységes hazaszeretetből vállalkozott a nehéz feladatra. »Kész vagyok élni-halni nemzetem és hazám mellett« — írja ezekben a válságos napokban. A sereg rendbeszedése, az ellenség állandó figyelemmel tartása nagy gondot és körültekintést követelt. Maga mondja: »Talán gyermekségemtől fogvást nem éltem ilyen gonddal«. Pedig Bottyán immár jóval túljárt életének GO-ik esztendején és kora ifjúságától fogva harcok közt élt. Most ő öntött új bitet és lelkesedést az elkeseredett katonákba, s ő biztatta a német közeledtének hírére megrémült lakosságot. A sok gondban arról sem feledkezett meg, hogy Heister seregét állandó kisebb portyázásokkal nyugtalanítsa. így akarta tudtára adni az elbizakodott császári tábornoknak, hogy a kuruc sereg nem ment teljesen tönkre Trenesénnél, nem adják fel a harcot és a végsőkig elszántan küzdenek. Az elszéledt hadak azonban lassan gyülekeztek. Az öreg, betegeskedő tábornok nyugalmát nem kímélve éjjel-nappal lovon volt, gyűjtötte a hadakat. Tudta, hogy minden embert 36
