Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
IX. „Marad ő népének régi hű vezére”
híven kitartottak’ a szabadságharc mellett. Egy regiment lél* kesedóse, egy tábornok hősiessége azonban nem tudja megváltoztatni az országos ügyeket. Nem változtatott a helyzeten Rákóczi 1708 végén kiadott rendeleté sem. Hiába mondja ki n fejedelem: »Mindazok a jobbágyok, kik a hadseregben a jelen háború végéig állandóan és hűségesen szolgálnak, s kiskora gyermekekkel távozni akarnak a földesúri telekről, a földesúri hatalom alól felszabadítattnak, örök és feltétlen szabadságot nyernek s lakóhelyeik a .hajdúvárosok módjára külön kiváltságokban fognak részesítteíni, hadseregben szolgáló jobbágyok minden közteher alól mentesek s azok özvegyei, akik a hadseregben akár fegyverrel, akár természetes halállal haltak meg, míg férjök nevét viselik, minden közteher alól mentesek«. Pár esztendővel előbb nagy eredményeket ért volna el ez a rendelet. 1708 végén már elkésett. Nem adott új lendületet a jobbágyoknak, s a hanyatlást már nem állíthatta meg. A nemesség egyre nagyobb érdektelenséggel viseltetett a nemzeti ügy iránt, s ment a maga önző útján. »Főurak, nemesek, főtisztek, katonák nem gondoltak többé a háborúra csak arra, hogy megmentsék vagyonukat, asszonyaikat, gyermekeiket« — írja a fejedelem a trencséni csatavesztés után. Sokan azt a vagyont igyekeztek biztonságba helyezni, amit a szabadságharc első esztendeiben szereztek. A rézpánz elértéktelenedése nagyrészt a nemesség »élelmességét« dicséri. A nemesek gabonájukat, marhájukat mindig csak fehérpénzen — a szegénységtől annyira nélkülözött ezüsípénzen ad'ák el. Hallatlan mértékben megdrágult a só. Oka: »hogy a kereskedő rendek sóikat magazinumokra rakván, hogy tovább való időkre konzerválják, vagy rendkívül való nyereséggel kívánják eladni«. A »rendkívül való nyereség« lebegett nagyon sok főúr, nemes, földesúr és kereskedő szeme előtt. A fegyvert fogott szegénylegények pedig rongyos ruhában, lábbeli nélkül harcolnak. A zsoldfize- tés hónapokig elmarad; s ha megkapják is: a rézp'uzen semmit sem vehetnek: Szegénylegénynek olcsó a vére, Három rézforint szegénynek bére, Azt sem költheli el szegény végtére, Melyért méreg, kínzó féreg, forr a szívére, 84
