Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
IX. „Marad ő népének régi hű vezére”
IX. „MARAD 6 NÉPÉNEK RÉGI HŰ VEZÉRE“ „Soha még vereség ennél szégyenletesebb és szánalmasabb nem volt, és nem is voltak még csatavesztésnek szerencsétlenebb következményei«. Ezzel fejezi be Rákóczi Emlékirataiban azt a részt, melyben a trencséni csatáról számol be. A szabadságharc történetében valóban a trencséni csatavesztés után már egyre sötétebb napok következnek. Fordulatot jelent ez a csata a szabadságharc történetében, de nem ez a szerencsétlen kimenetelű vállalkozás döntötte el a szabadságharc sorsát. A kuruc szabadságharc elbukásának sokkal mélyebb okai vannak. A külpolitikai helyzet kedvezőtlenül alakult. A Habsburgok a spanyol örökösödési háborúban szerencsével hadakoztak. A sorozatos vereséget szenvedő Franciaország nem küldhetett segítséget Magyarországra Rákóczinak. Becs viszont egyre erősebb csapatokat vethetett be a kurucok ellen, mivel a nyugati harctéren jelentős osztrák erők fölszabadultak. Rákóczi már csak egyetlen szövetségesére, Nagy Péterre számíthatott, a cár azonban a svéd támadás miatt nem nyújthatott segítséget. A Eákóczi-szabadsághare bukását tehát elsősorban az európai erőviszonyok megváltozása okozta. A hanyatlást s a bukást azonban belső bajok is segítették és előmozdították. A trencséni csatavesztés után már leplezetlenül és szüntelen feltörő erővel mutatkoztak meg a bomlás jelei. A legnagyobb veszteség, ami Rákóczit Trencsén alatt érte az volt, hogy harcedzett, jól begyakorolt serege egy délelőtt folyamán teljesen megsemmisült. A kuruc katonák közül sokan elestek, de a csapatok nagyobbik részét a környező hegyek nyelték el. A fejedelem s a főtisztek maguk is látták, * Wrfcooyl: Vak Bottyán 81