Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VIII. A trencséni csata
fél beálltával akart átmenni, mert — mint írja, »a tél éppen olyan kedvező lett volna arra, hogy Sziléziában letelepedjem, mint amilyen kényelmetlen lett volna az ellenségnek, hogy ellenem harcoljon« — s — »a tél volt a legkedvezőbb évszak arra, hogy lovasságomat zászló alatt megtartsam«. A nyári melegben elkényelmesedett sereg harci kedvét azonban ébren akarta tartani, s elhatározta, hogy kisebb eredmények elérésére használja fel az időt. Heister hadserege a Csallóközben tartózkodott. Nyugalmában azonban Bottyán huszárjai sűrűn háborgatták. Ocskay a morva határokon portyázott. Részben Heister megsegítésére, részben pedig Ocskay betöréseinek megszüntetésére, Becs egy nagyobb császári sereget küldött a ki* váló lovassági tisztnek, Viardnak vezetésével. Rákóczi úgy gondolta, hogy mielőtt a két sereg egyesül, beveszi az élelem és lőszer hiánya miatt már meglehetősen szorult helyzetben levő Lipótvárt. A haditanácsba hívott tábornokok és brigadérosok nem helyeselték a fejedelem tervét. Bottyán úgy látta jónak, hogy Heister seregét tegyék előbb tönkre. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy Viarádal egyesülhessen — most még könnyen elbánhatnak vele. Csakhogy ha sikerül is általmenniük Csallóközbe — vetett ellent a fejedelem — Heister azonnal a komáromi ágyúk oltalma alá menekül. Bottyánt nem lehetett meggyőzni — s az elkövetkezendő napok eseményei őt igazolták. »Ezernyi tervet csinált, hogyan lehetne kis hajókon elfogni az ellenség őreit — emlékezik vissza a fejedelem — s így a meglepett Heistemek nem lesz ideje Komárom alá menekülni«. Bercsényi is helyeselte ezt a tervét, viszont a tanácsban Boty- tyánnál hangosabb és erőszakosabb javaslatot is meghallgattak. A nagyhangú Ocskay babonás félelemmel intette a kuni- cokat Lipótvárának ostromától. Szerencsétlen hely az a mi fegyvereinknek — mondta — már kétszer is megkíséreltük Lipótvár elfoglalását s mindannyiszor csak csúfos kudarc lett az eredmény. Trencsén a Sziléziába vezető úton fekszik, ezt a várat foglalják inkább el — indítványozta. — Könnyű lesz a dolguk, hiszen — mint a treneséni magyarok írják — közel áll a feladáshoz. Ha Trencsén kuruc kézbe kerül, Rákóczi teljesen szabad úton mehet Sziléziába. A véletlen is Ocskay nak kedvezett. A fejedelem udvarmestere, Ottlik György 76
