Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
ean átgondolta ennek a csatának minden mozdulatát. Szánt* szándékkal választólta a csata napjául október 2-át, vasárnapot, hogy a császáriak készületlensége annál biztosabbá tegye Bzámára a sikert. A soproni győzelemmel a nyári hadjárat befejeződött. Az őszi esőzések beálltával járhatatlanok lettek az utak, kiöntötték a folyók s a kényszerű fegyverszünet eltartott az első téli fagyig. Akkor még tett Bottyán kisebb hadmozdulatokat a Fertő és a Lajta környékén, s katonái többször becsaptak Ausztriába is. Mint a »Labanc napló« írja may. 17-én, »nagy károkat tettek megint az magyarok Styriában«. Emellett a kar- vai sánc és átkelőhely biztosítására 400 hajdút küld Bottyán akik »haramia módjára« a hegyekből őrzik Karvát. A Dunántúl most biztonságban volt s a kötelesség máshová szólította az fez generálist. Érsekújvár, Nyitra, Nagy-Tapolcsány környékén Starhem- berg Guidó szorította egyre hátrább a kurucokat. A Vág vonalára most erélyes és elszánt ember kellett. Eszterházy Antal, kit Rákóczi csak származása miatt nevezett ki tábornokká — semmit nem tudott tenni. Határozatlanságával annyira lejáratta magát, hogy a tisztek és katonák már nem sokat adtak szavára. Bercsényi elhatározta hát, hogy Bottyánt küldi Eszterházy helyére. Eszterliázyt nyugodt szívvel engedheti át a Dunántúlra, hiszen Bottyán egy esztendő alatt alaposan rendbehozta ott az ügyeket. Mégis Eszterházy csak úgy fogadta el a megbízást, ha Bottyán híres huszárezrede Dunántúl marad 3 Eszterházy Dániel és Andrássy Is'ván tábornokok is átmennek melléje. Bercsényi — gondolván, hárman majdcsak érnek annyit, mint Bottyán egyedül — beleegyezett. Bottyán, miután még egy darabig Keszthely meleg vizében gyógyította magát — mivel mint írja, »rettenetes dagadásolc miatt alig állhatok lábaimra« — 1707 végén átadta a dunántúli parancsnokságot. 1706 telén mikor Vak Bottyánt nevezte ki a fejedelem Dunántúl kormányzójául, az egész országrészen a legnagyobb zűrzavar uralkodott, a Rába felőli rész az ellenség kezében volt, s az egész országrészt három oldalról a császáriak tervszerűen előkészített támadása fenyegette. Most Dunántúlon egészen a soproni és lajtai végvonaiakig kuruc 64
