Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
’Állásfoglalásának megváltoztatása nem pillanatnyi hangulat szülötte volt. Az a meggondolás vezette, hogy segítsen a katonái zsoldjával kapcsolatban uralkodó áldatlan állapotokon. Ennek érdekében, mint kormányzótábornok, remélve, hogy a fejedelem is jóváhagyja intézkedését, a dunántúli megyékre fehérpánz adót vetett ki. Ezt az ezüsípénzt osztotta ki a hadak között. Milyen mértékben és honnan folyt be ez az adó, nem tudjuk. A jobbágyság aligha rendelkezett ezüstpénzzel, hiszen szinte naponta panaszkodnak azon, hogy a rézpénzen semmit sem vásárolhatnak. Feltehető tehát, hogy ezt az ezüstpénz adót a megye a nemességen szedte be, hiszen az ónodi országgyűlésen kimondott közteherviselés ezt természetessé is tenné. Bottyán ekkor már világosan látja, hogy a szabadságharc csak a széles nemzeti összefogás jegyében vihető győzelemre. Minden vállalkozásában a nép erejére támaszkodott. Katonái a jobbágyság soraiból jönnek zászlaja alá. De a jobbágyság hatalmas véráldozata nem elegendő. Szükség van a nemesség anyagi áldozatára is. Bottyán a had egybentartása és fenn- Hartása érdekében egyre jobban a nemesség anyagi készletéhez folyamodik. Még a nyár elején írja Bercsényinek: »Tudtára adom Excellentiádnak, hogy én Dunán innét az egész dézsmá- kat mind fiskalitásban mind egyéb domíniumban elfoglaltam az ország szükségére.« A haza szüksége az egyetlen szempont, ami Bottyánt vezeti. A főrendi tábornokok bizalmatlanok vele szemben. Eszterházy Antal meghitt emberét, Terstyánszkit utasította, hogy Bottyán minden dolgáról tudósítsa őt. Ters- tyánszki sokszor, hogy gazdájának kedvébe járjon, Bottyánt kompromittáló valótlan adatokat közöl Bercsényivel. Bottyán bátran utasít vissza minden rágalmat: »Kész vagyok magam* rul számot adnom, sok becsületes úri tisztekkel meg is bizonyítanom, hogy valamit hazám s nemzetem szolgálatjára hasznosnak s előmenetelesnek láttam tenni, bizony serénységgeJ elkövetem.« Kemény fegyelmét nem szívesen viseli egyik másik csak parancsoláshoz szokott, de az engedelmességet nem ismerő kuruc tiszt. Bezerédi Imre, a tehetséges és nevének már számos csatában dicsőséget szerző brigadéros önérzetét sérti, hogy az alacsonyszármazású Bottyán János parancsolatját kel] teljesíteni. »Mivel én az kisebbséget nem szoktam bennem lívén a nemes vír, s emberek között tanultam, nem a Bakonban mint 61
