Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
Különösen azt panaszolják, hogy a város és a lakosok borait a főtisztek meg az alsóbb tisztek is hordószámra hordatják el pénz nélkül. Bottyánban nem csalódlak. Szoros fegyelmet tart, szigorúan büntet minden kihágást. A két Andrássyt, akik most sem csináltak mást, mint csak dorbézoliak és ittak, átkiildte a Dunán. így Bottyán maga marad a Dunántúlon, hogy az ellenség támadását kivédje. A császári generálisok, Starhemberg és Rabutin, 1707 feb* ruár 8-án találkoztak Bicskén, hogy kidolgozzák azt a haditervet, mely Bottyán seregének megsemmisítését tűzte ki célúk A két tábornok úgy állapodott meg, hogy Rabutin Fehérvár és Simontornya közt foglal állást és a kuruc erősség elfoglalása után észak felé nyomul. Starhemberg ezalatt Pápa-Veszprém tájára jön seregével. Ezzel Bottyán Pápára és Simontornyára támaszkodó ék-alakú állásait egyre összébb nyomják s végül sikerül a császáriaknak harapófogóba szorítani a győzhetetlen kuruc generálist. A terv minden részletét pontosan kidolgozták, számoltak minden eshetőséggel, csak egy dolgot hagytak ki számításaikból: Vak Bottyán eszén még soha nem járt túl az ellenség. A császári hadsereg 22—25 ezer emberével szemben csak 10 ezer kuruc katona állt, de az ő oldalukon volt az egész dunántúli nép. Bottyán is kidolgozza a maga hadi! ex vét: az ellenséggel egyelőre nem kell döntő útközeibe bocsátkozni, viszont állandó háborgatással, csipkedéssel egy percig sem szabad nyugtonhagyni. A lakosokhoz nyílt rendeletckben szólt. Nekik is harcolniok kell a császáriak ellen; nem fegyverrel, hanem azzal, hogy minden élelmet elrejtenek előlük. A szénát és szalmát hordják az erdőbe — ha nem tudják, akkor inkább égessék el. Jól letaposott vermekbe rejtsenek el minden gabonái, maguk pedig állataikkal együtt húzódjanak a Bakony és a Vértes biztonságot nyújtó rejtekhelyeire. Súlyos parancs volt ez. Kemény tél idején meleg hajlékát senki sem hagyta ott szívesen. Nem volt azonban olyan áldozat, mit meg ne hozott, volna a föld népe akkor, ha Jótevő János kéri azt tőle. Tudták, hogy mindent a nép érdekében tesz. Bottyán rendeletére kiürültek a falvak, Rabutin seregei egy darab húst, egy szál takarmányt sem találhatnak majd. Pedig a császári sereg már akkor nagy élelmezési nehézségekkel küzdött. Budát any* nyira kiélték, hogy — a krónikák tanúsága szerint — csak a 52
