Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
V. A felszabadított földet meg is kell tartani
tyán közeledik, nagy lett a riadalom, mert a rácok különösen babonás félelemmel rettegték a »rettenetes« Vak Bottyánt. Bottyán éppenhogy megjelent csapatával a Dráván túl, máris helyreállt a régi nyugalom. Herberstein, az eszéki vár császári parancsnoka s Nehm péterváradi parancsnok közös erővél jól felszerelt sereggel indultak Bottyán után. A körülzárt Fehérvárat akarták felmenteni s az volt a céljuk, hogy megsemmisítik a földvári hidat, ezáltal újra létrehozzák az összeköttetést az északi és déli császári erők között. Nagyszabású hadi tervüket csak részben tudták végrehajtani. Bottyán seregeivel nem tudtak, helyesekben nem mertek megütközni. Igáinál csak a fősereg utóvédjét támadták meg. Ezután Bottyánvárat fogták ostrom alá. A gyenge erősség nem is állta sokáig a heves tüzelést. Bottyán, aki az ostrom megkezdésekor bent volt a várban, hősiesen keresztülvágta magát az ellenséges táboron, és segítségért sietett. Csakhogy megérkeztéig a vár védője, Helle- pront nem tudta tartani magát s kénytelen volt kivonulni. Herberstein vak dühvei töltötte ki maragját a sáncba- meríekült asszonyokon és gyermekeken. Messzi vidékek lakossága itt keresett védelmet a harcok elől, s most ezek a szegény emberek teljesen ki voltak szolgáltatva a császáriak kegyetlenségének. »A németek még az ártatlan nőket és gyermekeket is legyilkolták barbár módra elvakult dühükben« — számol be dicső haditottükről a frankfurti Theatrum Europaeum. Herbersteinék további terveit Bottyán teljesen meghiúsította. Földvárnál készenlétben álló seregeit csatarendbe állította, erős védelmi vonalat alakítva így a Duna és a Balaton között. Ha a német sereg Fehérvárra vagy Budára akar jutni, ezen a vonalon kellett volna magát keresztülvágnia. Herbor- stein és Nehm kapitányok ezt túlontúl nagy feladatnak tartván, egy darabig kerülgették Bottyán hadállásait, majd visz- szavonultak Szlavóniába, üresen hagyták a nemrég elfoglalt Bottyánvárat is. Bottyán tapasztalt hadvezér volt. Az első kisebb vereségek után soha nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem gyorsan cselekedett. Most is ezzel az elszántsággal nagy veszedelemtől mentette meg a dunántúli vidékeket. A szabadságharc történetében eddig a!ig múlt el nap a
