Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
IV. A Dunántúl felszabadítása
Csak as erdők, mocsarak nyújtottak védelmet a szerencsétlen népnek. A Bakony és a dunántúli erdők tele voltak odafutott jobbágyokkal: Jaj, már oda vagyunk, mert csak bujdosunk, Egy helybül más helyre hordozóskodunk: De sehol sincs barátságos lakásunk, Az erdőn széjjel kunyhókban nyomorgunk — panaszkodnak a hajléktalan bujdosók. Nem volt hát kurue sereg, mely megtorolta volna a szegény jobbágyok szenvedéseit? Károlyi, majd Eszterházy Antal és Dániel erős csapatokkal mentek át Dunántúlra, de az első csatavesztés után, mikor a vezetők csak arra gondoltak, hogy miként jussanak biztonságosabb területre, a sereg szétszóródott, elfogyott. A szegénylegények, hajdúk a környékbeli hegységekbe, erdőkbe széledtek szét. »A Bakony és Somogyság nyelte el a ku rácot« — írja Bercsényi Károlyinak, akit Kilitinél történt veresége után Eszterházy Antal vigasztalgatott: »Az efféle esetek történése nem kegyelmeden kezdődött először és nem is kegyelmeden végződik; mert ámbátor akárki menjen kegyelmed helyett innét a Dunántúl által: hasonló eonfusus (zűrzavaros) szerencsétlenségben fog evezni, mert tudom én és mindenkor tapasztaltam magam is, hogy az Dunán túl lévő föld ehhez a földhöz képest respective fatális terra (szerencsétlen föld) szokott lenni.« Nem volt szerencsétlen föld a Dunántúl, csak még nem akadt igazi katona, aki elég bútor és erőskezű az ottani helyi nehézségek leküzdésére. Vagy talán Károlyit valami szerencsétlen csillagzat üldözte akkor, mikor az osztrák határszélről egyre jobban hátrált Heister csapata előtt, gondosan kerülve minden komolyabb összecsapást? Fegyelmezetlen, szétoszló seregével aligha vehette volna fel a harcot. De nem számíthatott a dunántúli nép segítségére sem. Seregei könyörtelenül elvették a szegénység utolsó kenyerét is, bármerre jártak. A városokat szigorúan megsarcolták, mintha ellenséges területen harcoltak volna. Bercsényi is látja, hogy milyen áldatlan Károlyi dunántúli működése: »Károli is jó volt míg nem prédáit« — írja a fejedelemnek. »Az hajam szála áll fel 3 Várkonyi: Vak Bottyán 53
