Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
II. Hazáért és szabadságért
II. HAZÁÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT 1703 tavaszán futótűzként terjedt el a hír Magyar* országon, hogy Rákóczi Ferenc állt a felkelő jobbágyok élére. Rákóczi Ferenc nevét mindenki ismerte az országban. Aa ország legnagyobb földbirtokosa volt. Nemcsak egyéni sérelmei, családi hagyományai, hanem a nép tűrhetetlen helyzetén való segíteni akarás és a nagy hazaszeretet állították a kurue szabadságharc élére. Néhány évvel ezelőtt még nem bízott eléggé a nép erejében és elsősorban külföldi segítséggel akarta megindítani a felkelést. A bécsi udvar azonban tudomást szerzett Rákóczinak XIY. Lajos francia lcirály- lyal folytatott levelezéséről és Rákóczit elfogták. Nagynehezen megszökött bécsújhelyi börtönéből és Lengyelországba menekült. Itt találtak rá a felkelő parasztok követei és felkérték, hogy álljon a Habsburgellenes szabadságharc élére. Rákóczi zászlót küldött Esze Tamás — a hős tarpai jobbágy — parasztokból toborzott csapatának, és nyílt levélben szólította harcba az egész országot a német elnyomók ellen. Esze Tamás maroknyi serege hatalmas haddá kezdett nőni. A tiszaháti agyon- eanyargatott rongyos jobbágyok köré — akik botokkal, kiegyenesített kaszákkal mentek a Lengyelországból hazatérő fejedelem elé — minden vidékről kisebb-nagyobb csapatok csatlakoztak. A járhatatlan erdők és nádasok minden császári önkény ellen biztonságot nyújtó titkos helyeit elhagyták a német katonák elől bujdosó szegénylegények, hogy megtorolják mindazt az igazságtalanságot, mely őket s az egész országot érte. A mozgalom országos felkeléssé nőtt, s a kuruc zászlók rövid időn belül már a Vág folyónál lobogtak. 1703 végér« 16
