Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
XI. Bottyán utolsó csatája
táborba. Sőtér Tamás írt a Duna-Tisza közéről. Mikor a bányavárosokba indult Bottyán, őt hagyta ott maroknyi csapattal. Sőtér Tamás sürgős segítséget kér, mert a szerémségi, bácskai s marosmelléki rácok egy csapatba verődve pusztítják a vidéket. Siessen Bottyán a hadakkal, mert különben elvész az Alföld. Rákóczi még júliusban Bottyánra bízta a Duna-Tisza köz és Dunamellók parancsnokságát. Bottyán volt felelős ennek a vidéknek megtartásáért. Különben sem tűrhette, hogy ellenséges csapatok háborítatlanul dúlják az Alföldet. Még az éjjel riadót fúvatott. Katonái közül sokan azt gondolták, hogy ismét a selmcci sáncokra rohannak. Bottyán most már csak annyit gondolt az erődítménnyel, hogy erős ostromzár alatt hagyta. Sokkal fontosabb volt az Alföld. A Zagyva síkságára érve erős lovasságot küldött előre, ő maga Lőrinckátán ütött tábort. Kedves testőrszázadával és gyalogságával — gondolta — megpihen itt egy rövid ideig. De nem olyan idők voltak azok, hogy pihenésre akár egy óráig is gondolni lehetett. A Zagyva partján új veszedelem készült. Bottyán hírét vette, hogy a hatvaniak az ellenség kezére akarják játszani a várat. Valahol jó talajra talált itt a császári hitegetés és vesztegetés, s most Budának akarnak behódolni. Bottyán, mihelyt hírét hallotta ennek, azonnal Hatvanban termett. Nem volt vesztegetni való ideje, hiszen ha Hatvant elvesztik, német kézre kerül az egész Mátravidék és Zagyvavölgye. Az árulókat váratlanul érte Bottyán látogatása. Nem számítottak az erős vizsgálatra sem, melyet Bottyán azonnal elrendelt. Vak Bottyán következetessége elől nem lehetett kitérni. Rövid időn belül a bűnösöket vasraverve vitték Eger felé s a hatvani várba új őrség került. Miután Bottyán így elejét vette az árulásnak, lőrinekátai táborába tért vissza, hogy onnan gyalogságával a rácok ellen induljon. Rákóczihoz és Bercsényihez is eljutott a rácok garázdálkodásának híre. Tudták, hogy Bottyán indul ellenük és ezekben a napokban várták, hogy megérkezik a győzelem híre. Vak Bottyánnak a szabadságharc folyamán nem volt egyetlen vesztett csatája sem, s most is biztosra vették, hogy egy csapásra 105
