Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
V urai lettek a Vág ós Garam közötti területnek. Felváltották az őrséget és élelemmel, lőszerrel alaposan felszerelték a várost. Őszig" jól ellátták Újvárt. Károlyi a Tiszántúlra ment vissza. Bottyánt az Ipoly, s a Garam mellékére hívta a kötelesség. A bányavárosokat megszállva tartó német csapatok szerettek volna az Érsekújvárt ellátó kuruc sereg hátába kerülni. Bottyán éberségén azonban most sem tudtak kifogni. Károlyi elmenetele után Bottyán maga működött az Ipoly, Garam, Vág vidékén. Május, június, július hónapban seregei egy nap nyugalmat sem hagytak az ellenségnek. Hol a bányavárosi népeket ijesztgették, hol a Morva-vidékre csaptak be. Bottyán, ahogy a helyzet kívánta, Szécsényben és a Vág mentén táborozott. Csapatai sűrűn portyáztak Morvába és minden alkalommal gazdag zsákmánnyal tértek vissza. Még Pozsony és Nagyszombat vidékén, sőt a Fehérhegyeken túl sem járhattak fedezet nélkül a császáriak. Bottyán katonai képessége az egész Bákóczi-szabadság- harc folyamán különösképpen abban mutatkozik meg, hogy bármiként is alakuljanak a viszonyok, mindig ő marad a helyzet ura. Megváltoznak a körülmények — Bottyán is sürgősen harcmodort változtat. Mindig megtalálja a támadásnak s a kezdeményezésnek azt a legjobb módját, mely az esetleg a kurucok kárára változott körülmények között is a magyar fegyverek javára billenti a mérleget. A Dunántúl felszabadítása? idején gyors, meglepetésszerű rohamra volt szükség: Bottyán napok alatt, menet közben foglalja el a dunántúli várakat. A dunántúli hadjárat nagy német túlerővel indult; nagy ütközetben elvérzett volna a kislétszámú kuruc sereg. Bottyán állandó portyázásokkal, s az ellenség szüntelen nyug- talanításával eléri, hogy a német hadak tönkretéve vonulnak ki Dunántúlról. A kuruc csapatok 1709 nyarára számban és erőben már nagyon megfogyatkoztak. Felfrissítésükre, megerősítésükre a szervezett katonaságból gondolni sem lehetett. Bottyán ismét a nép harckészségében l 'zik. Katonái közül kisebb csapatokat helyez el a bányavárosok körüli hegyekben, e a Garam berkeiben. Ezek jól állták a bajokat, ahol tudják pusztítják az ellenséget. A »berkeikben bújkáló« hajdúkhoz azután a környék lakosai közül is csatlakoznak. Gál Péter f» 99 I
