Szölgyémy Gyula: Földrajzi előismeretek Esztergommegye földrajzával (1888)

I. RÉSZ. Általános ismeretek

14

Az iránytű (kompasz) magától is megmutatja a tájakat, mert az egyik vége mindig északra mutat, a másik pedig délre.

Látókör és látóhatár.

Midőn nyílt kelyen valamely dombról, vagy hegyről széttekintünk egy bizonyos földterületet látunk a mely kerek alakúnak látszik; széleit mindha az égboltozat érintené. Azon területet, melyet igy beláthatunk látókörnek, széleit pedig látóhatárnak nevezzük.

Térképismeret.

Azt a képet, mely a földterületet egészben vagy részben ábrázolja, térképnek nevezzük. A térképek úgy vannak készítve, hogy akár magunk elé terítjük, akár fölakasztjuk, fölfelé van észak, lefelé dél, jobbra kelet, balra nyugat.

A térképen látunk különféle színeket, egyenes és görbe vonalakat és jeleket.

A világos színű hely síkságot, a sötétebb színű hegyet vagy hegységet ábrázol; a fekete, kanyargó vonalak folyóvizet; az egyes, vagy egymás mellett haladó két egyenesebb vonal utat, a lánczalakú vonal vasútat jelent. A gyürücske községet vagy várost, a trombita postát, a zászlócska vasúti állomást, a szaggatott színes vonal határt jelent stb.