Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
90 73. ábra. Dorogi szénosztályozó és kötélpálya-bunker. 74. ábra. A kötélpálya dunai rakodója. hézsége miatt azonban lemondtunk e tervünkről, s a dorogi Kősziklát vettük a Székes-Főkáptalan- tól bérbe, hova a H. E. V. iparvágányt épített, s így alakult meg mai mésztelepünk helyén, Hungária Mészipar R.-T. név alatt mészégető telepünk. Először tábori kemencékkel tanultuk a mészégetés mesterségét, majd körkemencét építettünk szóró tüzeléssel, melynek terméke azonban nem felelt meg a piac követelményeinek. Ugyanis mészkövünk a szóró lyukaknál közvetlenül érintkezve szenünkkel, ennek kéntartalmánál fogva kék meszet adott. Új típushoz folyamodtunk, gáztüzelésig rendeztünk be egy újabb napi 5 vagon teljesítményű kemencét, ennek azonban, bár mesze jó, piacképes volt, a fenntartása került sokba. Generátorainknak Grosse-féle vízhűtés nélkül való berendezést választottunk, mert a vízszükségletet az akkori vélemény szerint nem lehetett biztosítani, az esztergomi szénmedence iróniájaképen. E generátorokkal folytonos haj volt, besültek, robbantak, míg egyszer 1914. év tavaszán az egész telep leégett, mindkét kemence fedélszerkezete, generátorház a gépházzal együtt, de nemcsak a rakodón volt vagonok égtek le, hanem a vágányzat minden talpfája is kiégett. A szörnyű tűz után újjáépült a telep, most már vizhűtéses Kerpely- generátorokat szereltünk be, mindkét kemencét gáztüzelésre rendeztük be, s a nagy fenntartást igénylő 75. ábra. Karbidgyár.
