Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
81 ugyan, de eredmény nélkül, s így jogosan tételezhetjük fel, hogy ha nagyobb vetőkkel zavartan is, de e területen még a szenet felkutatnunk sikerülni fog, mely esetben Dorog jelentősége szénbányászatunk szempontjából fokozódik. Tömedék-akna ismételt elfúlásával, Samu-akna víztelenítésével felmerült költségeket feltétlenül kiegyensúlyozta az az előn)T, amelyet Tömedék-akna víztelenítése az egész esz- 53. ábra. Tömedék-aknai homokjövesztés. tergommegyei bányászatra nézve bizalom szempontjából jelentett. Az a kedvező körülmény továbbá, hogy Tömedék-akna első víztelenítésétől kezdve az ódorogi völgyben a víz által összehordott jó homokanyaggal sikerült fejtéseinket iszapolni (53. sz. ábra), szintén rendkívül fontos kihatással volt elhatározásunkra, hogy a tömedékelést csolnoki bányászatunknál is véglegesen oldjuk meg. Az a körülmény, hogy Tömedék-és Samu-aknánk már iszaptömedékeléssel leművelt területeinek szén- vagyonát úgyszólván maradék nélkül lehetett hasznosítani, bizonyítja ama törekvés elsőrangú helyességét, hogy minden bánya üzembevételével egyidejűleg kell annak jó tömedékanyagáról is gondoskodni. Tömedék- és Samu-akna vízkérdésével kapcsolatos eseményekről később fogunk részletesen beszámolni, most csak azokról a fontosabb dolgokról kívánok megemlékezni, amelyek dorogi bányászatunk ideje alatt előfordultak. A dorogi bányászat fontosabb eseményei. Mindjárt Tömedék-akna víztelenítése után az iszaptömedékelést az említett ódorogi völgy fenekére rakódott homokkal oldottuk meg és az iszaptölcsért a lejtakna mellett egy mély gödörbe helyeztük az előforduló homok alsó pontjára. 1924-ben egy felhőszakadáskor az Ódorog felől lezúduló víztömeg az iszaptölcsér gurítójához futva, azon át a bányába rohant és alapközlénket oly magasan töltötte meg homokkal, hogy a szivattyúk szívó csöveinek gyors megrövidítése tudta csak bányánkat az elfulladástól megóvni. A tanulság itt is — mint a csolnoki gurítónál említettük — az, hogy iszapoló berendezéseink elhelyezésénél óvatosak legyünk. Mint említettük, a régiek Tömedék-aknát betömték. A víztelenítés után Tömedék-akna bányamezejét, melyet a régiek épen fejtésre készítettek elő, nyitottuk újra, s a régi alapfolyosó ácsolásával dolgoztunk a betömedékelt akna felé haladva, amikor 1918 májusában az akna egész tömedékelt része hirtelen kiürült és annak tömedék anyaga kitöltötte az újranyitott alapköziét úgy, hogy az ott dolgozó emberek alig tudtak a rohanó ár elől menekülni. Sokszor fordul elő a gyakorlati életben, hogy egy régi aknát nem akarunk felülről kitakarítani, ha annak lehetősége megvan, hogy alulról közelítsük meg és eresszük le a tömedékanyagot. Ez említett jelenség óvatosságra int, mert az akna egész tartalmának kiürítése pillanatok alatt történvén, a legnagyobb veszedelmet idézheti elő. A bányaüzem lőszerellátását biztosító lőszerkamrát az alapközle szintjében helyeztük el a mellékelt 54. számú rajz szerint ácsolatban és 1923 június 19.-én szállította le az ezzel megbízott aknász 4 munkással a lőszert csillében, hogy a kamrában helyezze el. A csille a lőszerrel A ponton állott meg és a Schmidt: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 6
