Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
46 maradni. Ily módon Schmidt Jenő akkori komlói bányafőnök tanácsára 1915- ben kísérletképen bevezetett frontfejtésekkel fel kellett hagyni, noha beigazo- lást nyert, hogy telepünk egyébként úgy a csapásmenti, mint a dőlésmenti frontot állja, s visszatértünk a régi megszokott rossz, de a lösz iszapanyag mellett egyedül használható szintes fejtésekhez. Az iszapanyag gyorsabb szik- kadását azzal igyekeztünk elősegíteni, hogy az iszaptömedék anyagához m3-ként 7 kg cementet kevertünk. Annak a sok kísérletezésnek illusztrálására, melyekkel a löszanyagot javítani akartuk, említjük fel a lösz pörkölését. A háború első éveiben az esztergomi fogolytáborban kolera dühöngött, s a szükséges vizsgálatok végzésére egy fiatal főorvost helyeztek ide, ki kolóniánkban ütötte fel laboratóriumát. A bányát bejárva, érdeklődéssel hallgatta a lösz okozta bajainkat s laboratóriumában egész sor kísérletet végzett, magyarázva, hogy a lösz megpörkölése után a vizet nem köti le többé, tehát nagyban is hasonlóképen kellene segíteni anyagunkon. 1926-ban visszatértünk a kérdésre s 15 m hosszú, 1'5 m átmérőjű hengerből álló pörkölőt állítottunk fel, azonban a 600—700°-on pörkölt anyag éppen olyan képlékeny maradt, mint a tiszta lösz, semmiféle haladást tehát a kísérlettel elérni nem tudtunk. Miután 1923 óta a tömedékelés kérdése a Reimann-aknán a sátorkői homok bevezetésével már megoldódott, a Reimann-aknához szállított homokot csővezetéken és fúrólyukon át vezettük a Reimann-ereszkei mezőhöz is, hol a + 20 színt 250 m hosszú csapásközléjét dőlésmenti frontfejtésekkel támadtuk meg. Annak igazolásául, hogy a homok tömedékanyag fordulópontot jelent az akna életében, de egész bányászatunkéban is, zárjuk le Auguszta-akna termelésének összesítését az 1923 évvel. Auguszta-akna termelése 1916-tól 1923-ig 7,319.100 q volt. Ha az előbb ismertetett 30,792.000 q szénvagyonból levonjuk a frontfejtésekkel kitermelt mennyiséget (a és b), továbbá az ismert s így visszanyerhető pillérek (c és d) szénvagyonát, akkor jutunk ahhoz az értékhez, mely a fenti termelés levonása után mint fejtési veszteség mutatkozik. Jó homokkal, frontfejtéssel kitermelt szén : a) 16900 m2 X 10 X 13 q = ............................. 2,197.000 q b j 8750 m2 X 10 X 13 q —............................. 1,137.500,, S zénpillérek : c) Auguszta-akna pillére................................... 3,688.000 „ d) Az ismert s így kitermelhető pillérek szénvagyona................................................. 13,369.500 , Összesen : 20,392.000 q 30,792.000 — 20,392.000 = 10,400.000 q az a szénvagyon, mely 1916 és 1923 között fejtés alatt volt, 7,319.100 q kitermelésével tehát ennek 70'3%-a lett hasznosítva, vagyis a veszteség 3,081.000 q; azaz 29'7%. A homok bevezetése után a Reimann-ereszkei bányarészben, mint előbb a) és b) alatt kimutattuk, frontfejtéssel két szénpillért fejtettünk ki. Az a) alatti, vagyis +20. és 52. szintek közötti területből kitermeltünk 2,154.441 q-t, a + 6. és +20 m szintek közötti bj alatt 1,137.500 q pillérből 1926 május 20.-tól 1927 szeptember 20.-ig, az Auguszta-akna elfulásáig, 954.100 q-t, miután azonban három szelet kereken 100.000 q széntartalommal lefejtetlenül maradt, ennek figyelembe vételével a fejtési veszteség (V7°/o-ra redukálódik. Hogyr ezek a számok reálisak, későbbi számításaink is igazolni fogják, de hogy mit jelent 30%-kal szemben a 6-7%, azt csak úgy érzékelhetjük, ha elmerülünk Auguszta-akna térképének tanulmányozásába s kiszámítjuk, hogy az Annavölggyel együtt 1931-ig terjedő idő alatt elszállított 76,756.000 q szén kitermelése után, műveléseink ma az Auguszta-akna + 60 m szintjén tartaná-
